..Mindig ugyanaz tesóm.
Pénz, pénz, pénz.
Hajtás, hajtás, hajtás.
Folyamatosan esik az eső a fejünk felett.
Tudod miről beszélek...

Pár nap hiján már 1hónapja itt vagyok és igy hogy már van szállásom, a következő lépcsőfok a munkakeresés.Nem mellesleg a suli is beindult,szóval nem kevés mennyiséget kell napról napra átvenni,szóval ez se könnyiti meg az itteni helyzetet.

Kedden rávettem magam,hogy bemenjek a városba és elkezdjek munkát keresni,hagyományos módon,ugyanis a neten csak dán munkakereső oldalt találtam.Régen azt hittem,hogy ebbe semmi bonyolult nincs,de rá kellett jönnöm,hogy nem egy jó dolog ez.Úgy értem,rohadtul megalázónak tartottam,hogy bemegyek különböző éttermekbe munkáért kuncsorogni.Persze ,ez jó dolog,mert nem egy lusta kis fasz vagyok,akit anyuék tartanak el,de akkor is...Ez nem segitett abban,hogy jól érezzem magam.Sokféle visszautasitást kaptam,vagy családi vállalkozás,vagy nem beszélek dánul,vagy nem keresnek embert,megannyi kifogást.Estére eléggé leszivta a sok szarság az agyam,de a java csak akkor jött.Mikor lefeküdtem az ágyba,valahogy beugrott,hogy leellenőrizzem a telefonszámot,amit az önéletrajzba irtam,gondoltam,az lenne az igazán röhej,ha ezt az egészet feleslegesen csináltam volna...Szerintetek jó számot irtam rá?:) Persze,hogy elbasztam.Először teljesen elkeseredtem,hogy a faszba az egésszel,otthon mennyivel könnyebb lenne ez is,megvolt már a fasza kis állásom,elegem van.Utána már csak röhögtem magamon,hogy minden lehetséges pofonért odahajolok az élet hatalmas mancsához,hogy tanuljak belőle,ez alól a hétfői sem volt kivétel.

Ma azonban felkerekedtem és neki indultam megint.A buszon arra gondoltam,(hogy ne büntessenek meg 24ezer forintra),hogy annyi szarral megküzdöttem az elmúlt fél évben,hogy igazán jöhetne egy kis help fentről.Ima.Leszálltam,és elmentem egy étterem mellett,ami előtt egy mozgássérült dirigált egy ott parkoló autóbol.Na mondom,próba szerencse,fura szitu.Elmondtam ki vagyok,mit akarok.Kicsit gyanakodva fogadta az ürge,de azt mondta,hogy konyhai kisegitőre szükségük lenne,tehát ételeteket kéne előkésziteni.Heti 5nap lenne,minden délután 3tól 9ig.Először megijedtem,túl soknak hangzik egyetem mellett,és azt kértem hogy holnap had hivjam fel,a döntésemmel.Azt mondta,jobb ha egyenesen bejövök,és ha igent mondok,megbeszéljük a részleteket.Most már rájöttem,azonnal igent kellett volna mondanom,de a legutóbbi lakásprojektes csávó után meggondolok mindent kétszer.Holnap suli után megyek is vissza és nagyon remélem,hogy megkapom a melót,és eltudok kezdeni dolgozni akár már vasárnap.

Fura,régen,otthon akkor voltam teljesen boldog,ha a leroyba kajáltam,megvettem 800forintért az amugy 200 forintos turmixot a konditeremben,és még esetleg vásárolni is elmentem mindenféle felesleges szar ruhát.
Ma elmentem egy ilyen mega bevásárlásra,és elképesztően jó érzés,hogy nem üres hütő,és vajas szendvics vár otthon.Nagyon tanulságos volt ilyen szempontból is kijönni,átértékelem azokat a dolgokat,amiket régen magától értetődőnek gondoltam..

A bejegyzés trackback címe:

https://idealnewgeneration.blog.hu/api/trackback/id/tr715509423

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.