Nem is tudom hány napja nem irtam blogot,de már nagyon hiányzott.Az igazság az,hogy még mindig nem sikerült a netet bekötni itthonra,szóval csak a suliból tudok irni,ott meg napközbe nem igazán van időm.Egyébként pedig semmi nagy dolog nem történt velem.Csütörtökön voltunk bulizni,ami igaziból semmi újdonsággal nem szolgált volna önmagában,ingyen,sok sör,zene,tánc.Azt leszámitva,hogy csütörtök este volt és mint kiderült,aznap este nem járnak buszok.Nosza,mikor ezt megtudtuk elindultunk haza gyalog,nagyon nem volt más választásunk.Hallottunk legendákat arról,hogy rengeteg "eldobott" gazdátlan bicikli van a városban,gondoltuk keresünk egyet,és hazatekerünk.Busszal 15perc lett volna az út.Gyalog ezt az útat konkrétan 1óra 50perc alatt sikerült megtalálni és szerintem ha 500 biciklit nem néztünk meg,egyet sem,de mindegyik le volt lakatolva.(Hozzáteszem,életemben egy cukorkát nem loptam el).Az össz zsákmány amit találtunk az egy árokban hagyott hupikék gyerek roller,szép rózsaszin kerekekkel.Parádésan nézhettünk ki,hajnal 4kor a főúton egy hupikék rollerral.Na mindegy,ezen is túl vagyunk,noha életemben nem gyalogoltam 2órát egyben.

Ma pedig szokáson elmentem dolgozni.Ezt itt még nem is irtam meg.Felvettek "cook assistant"- nek dolgozni.Egészen nagyszerű a hely,egy gyönyörű belvárosi étterem,a fizetés is jó lesz,amint lesz CPR számom,addig sajnos csak várok.Már a 4napot dolgoztam és kezdek egészen belejönni,ezt azt jelenti hogy a 10különböző ételből 9-et megtudok csinálni egész gyorsan,többnyire hiba nélkül.Ezt azért irom,hogy többnyire,mert egészen ma este az utolsó 10percig nem hibáztam.A legnagyobb csúcsforgalom vége volt,amikor kértek még 2 sorbet.Ezt általában előre elkészitjük,de pont akkor fogytunk ki belőle.Jó,nosza,nekiáltam elkésziteni.Abban a pillanatban megjelent,a héten először a fönök,megállt az amugy nyitott konhya ajtajában,és elkezdte nézni ahogy dolgozom.Ha ez nem lett volna elég fusztráló,ott állt 2pincér is a pultnál,rám vártak.Na mondom,ennek a fele se tréfa,sietni kell.Ennek az lett a vége,hogy kicsuszott az egyik pohár a kezemből,ripityára tört a fém pulton.Próbáltam elkapni,de csak azt értem el,hogy rommá vágja a kezem.Rögtön hatalmas ijedtség lett a pohár törésének hangjára,de megnyugtattam mindenkit,hogy jól vagyok,és befejeztem a munkát.A szép az volt,hogy kb 10másodpercenként kellet törölnöm közbe a kezem,mert patakzott a vér és nem szerettem volna,ha a fönök látja,hogy balfaszkodom.Megcsináltam a sorbet,békénhagyott mindenki,szépen beragasztottam és teljes happy end volt.Továbbá kaptunk ma estére 4000forint borravalót fejenként,amiért finom kaját főztünk.
Jó érzés ezen a helyen dolgozni és van rá esély,hogy 2-3héten belül hétköznap már csak én leszek egyedül a konyhába,vagyis chef leszek.Ezt azért sose gondoltam volna és nem is egy életcél,de átmenetileg amig az egyetemen tanulok és nincs saját cégem,addig tökéletes.


Hazafele azon gondolkodtam,hogy néha utáljuk,néha imádjuk a pénzt.Mennyire fura lenne,ha kivonnánk a forgalomból és újra cserekereskedelem lenne.Valószinűleg lebénulva az egész világ,hiszen évszázadokkal ezelőtt még nem voltak atomfegyverek,éttermek,mozik.Nem tudtam eldönteni,hogy ez jó-e,csak azt,hogy nagyban befolyásol mindent és mindenkit,akár elismered-e akár nem.Ha van,minden egyszerübb,boldognak lenni és kényelemben,biztonságban élni.Ha nincs,szorongás veszi át a helyét,az állandó gondolkodás a holnapon,a jövőn,hogy honnan lesz.De ettől szép az életben,egy nagy játék az egész.

A bejegyzés trackback címe:

https://idealnewgeneration.blog.hu/api/trackback/id/tr25513221

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.