michael-jordan.jpeg

Vannak emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy összepakoljanak 2 bőröndnyi ruhát és hátrahagyjanak mindent. Hátrahagyni a kényelmet, a vasárnapi családi ebédet, a családot, a barátokat, a barátnődet, a kedvenc éttermedet, a már megszokott konditermet, a munkahelyet, az iskolát. Mindent. Magad mögött hagyod ezeket, de ha egy ajtó becsukódik, mindig kinyílik egy másik. Új emberek, új nyelv, új környezet. Minden új. Egy új életet kezdhetnek ezek az emberek. Egy bölcs ember azt mondta: " The reason we move to new countries is because we are either running from or running to something".

Mindenki más ok miatt kezd új életet külföldön. Van olyan, aki a rossz dolgok miatt menekül és szeretne új életet kezdeni, de van olyan is, például én, aki fut valami felé. Egy jobb életért küzdünk, egy olyan tudásért, amit a mi országunkba nem szerezhetünk meg, egy olyan helyen próbálunk elhelyezkedni, ahol igenis vannak lehetőségek és nem csak korlátokba ütközünk úton, útszélen.

Nagy áldozat volt összepakolni és elindulni a repülőtér felé augusztus 14-én. De onnantól kezdve egy új, eddig ismeretlen úton haladt az életem. Nehezen mondanám meg, melyik időszak a legnehezebb, ugyanis hétről hétre van olyan pillanat, amikor megállok, és azt mondom: ez egy csoda, hogy ezt is megcsináltam és nem fordultam vissza.
Az elején rengeteg nehézség van, lakást találni, munkát találni, közbe pedig az idő és a pénz is nyomást gyakorol rád. Ám ha ezek megvannak, elindul egy folyamat, aminek a lényege, hogy kialakítsd az otthonodat és a napi rutint. Iskola, munka, tanulás, haverok, edzés. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez sem olyan egyszerű itt. A suliba a vizsgák angolul vannak, s amikor azt érzem, hogy tele a tököm a tanulással, realizálom, hogy alig van időm 1 adag ruhát kimosni, mert utána dolgozni kell menni. Nem lesz ott édesanyám, aki kitereget, vagy megveszi a kaját jövőhónapban, ezek mind rám várnak.  Ez az ördögi kör, tanulj, hogy később jobb legyen, közben dolgozz, hogy tanulhass, és közben pihenj, hogy tudj tanulni. Ha ezek valamelyike kimarad, elbuktál. Kedden marketing órán arról beszélgettünk, hogy kik azok a harcosok. Mindannyian, akik napról napra küzdünk, hogy túléljünk, és álljuk a sarat itt, távol a hazánktól, harcosok vagyunk.

Az élet mindig úgy alakítja a sorsunk, hogyha egy akadályt leküzdünk, jön a következő. Most már nincs problémám a munkahely és lakáskereséssel. Egyszerűen csak azt érzem, hogy mentálisan sokkal erősebbnek kell lennem, mint valaha. Az elmúlt egy héten nem mentem be az iskolába. Sok mindenki, aki egyedül él vagy tanul külföldön tudni fogja miről beszélek. Egy idő után magával ragad az az érzés, hogy egyszerűen csak nem akarsz kimenni otthonról. Megragad és egyre mélyebbre ránt. Otthon vagyok, felkelek délben, eszem, át sem öltözöm, hiszen úgy sem megyek ki egész nap, csak filmeket nézek, olvasok. Egyszerűen elhatárolódom mindentől, ami emlékeztetne arra, hogy vannak kötelességeim és hogy miért vagyok ítt. Otthon csak te vagy, és a gondolataid, amik egyre csak számon kérnek, hogy miért vagy itt, íj messze az otthonodtól és barátaidtől, miért kínzod önmagad. Nincs kivel beszélgetned, aki seggbe rúgna, hogy ez nem helyes, vagy motiváljon, hogy kikerülj ebből a mocsárból. Tellnek a napok, és egy idő után már azt se tudom, szerda van-e vagy csütörtök. Rettentő dolog ez és a legrosszabb, hogy én magam is tudom, hogy ez nem visz előre. Viszont érdekes folyamat ez. Valahogy a lustaság és ez a bezárkózottság blokkolja az összes létező kreativitást az emberben. Napok óta akartam blogot írni, minden reggel ezzel keltem, de valahogy mégis mindig elmaradt, hiszen sajnálni magunkat és szenvedni itthon mindig könnyebb, mint felelősséget vállalni és küzdeni a céljainkért, harcosnak lenni.

Azt hiszem, azzal, hogy ezt leírtam, már sikerült kilépnem ebből a nyálkás, sötét, ragacsos mocsárból, ami mindent elborít és megpróbál hátráltatni a céljaim elérésében. Ez maga a mocsár maga komfort zóna.

A bejegyzés trackback címe:

https://idealnewgeneration.blog.hu/api/trackback/id/tr825661441

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

István Fazekas 2013.11.28. 13:35:27

"A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga."
(Madách Imre)

Azon túl, hogy átgondolod s megkísérled megfejteni a madáchi mondást érdemes a gondolatkört azzal is bővíteni, hogy minden nappal közelebb kerülsz egy olyan helyzethez, amikor már nem csupán magadért vagy felelős. Ha ilyenkor felidézed a "mocsárban" dagonyázással töltött időket, akkor az - bizony - nagyon keserű szájízt eredményez.
A "visszafordulást" illetően pedig lebegjen előtted Lótné és lányai példája (Biblia). Ez - egyszerűen - nem opció számodra. Vigasztalásul, az ennél sokkal, sokkal nehezebb helyzeteket is át KELL hidalnod. Nincs hová visszavonulni, 'mögötted a Volga'. (Sztálingrád, 1942) És TE meg is tudod csinálni! Akarat kérdése. Sokan vagyunk, akik bízunk benned, már csak ezért is érdemes...

idealnewgenerat!on 2013.11.28. 21:30:22

Köszönöm kedves Nagyapám ezeket a rendkívül motiváló és észhez térítő kommenteket, el sem tudod képzelni mennyi erőt adnak. Már csak miattad is végig csinálom ezt, hogy büszke legyél rám!

Roland Jakab 2015.11.27. 00:49:35

Szia!
Remélem jobbra fordult a helyzet remélem jól vagy.
Ezúttal szeretném elmondani hasonló élet szakaszon vagyok túl mint te ezt érzelmileg értem, persze más körülmények közt.
Én magányomban otthon tanyáztam mint egy remete pedig minden ok megvolt hogy ne tegyem. Ezt megelégelve elköltöztem egy másik városba hogy jobban érezzem magam már egy év elteltével rájöttem hol a bökkenő hol a hurok.
Hol van a kijárat...
Kijárat mi elöl?
Hát a hamis éned elöl...
Mi is a hamis én?
Hát az egó vetette kitaláció ami mindenkit a kényszeres gondolkodás rabságában tart amig identitásukat az vagyokba és ez vagyokba eredeztetik.

Roland Jakab 2015.11.27. 01:20:53

Mert amikor azt mondod te
Szentes János
vagy és el is hiszed hogy a gondolataid vagy elhiszed hogy csak annyi vagy ami látszik amit érzel és előbb utóbb boldogtalan leszel. Mitől?
Hát attól hogy identitásodat a külső dolgokból és az az egó alkotta hamis én ből eredeztetik ami soha nem nyújtja azt az igazságot ami mindig is ott van benned csak az egós elme jobbára eltakarja a múltal és a jövővel, szóval nem tartalmazza azt az Igazságot ami az elmén túlról származik Mégis folyamatosan kapcsolatban vagy ezzel az Igazsággal ami nem más mint a Lét tudatossága az a tudat (nem gondolat hang vagy mentális kép ami az elme) Hogy te Valójában nem az elmèd vagy amivel tévesen azonosultál mióta erre a tudatlan világra jöttél hanem az a Lét és halhatatlan Figyelő vagy aki ezt az Univerzumot èlteti és alkotja Egység vagy Szeretet vagy a Béke vagy és minden isteninek egysége.
Végülis Te vagy Isten!!
De a szavak csak lépcső fokok amint lehet magunk mögött haggyuk. Semmi szó sem helyettesítheti azt a kimondhatatlan valóságot, Igazságot amit csak megtapasztalás révén tudatosíthatsz magadba. Ahol kreatív boldogság tölti be a mindennapjaidat mert örülsz hogy élsz mert identitásod már nem az elméhez hanem a valódi Forráshoz kötöd ami maga az élet.
Valójában Aki vagy.
Ha van kérdésed vagy ha csak barátságból segíthetek nyugodtan írj. offici7l@gmail.com