Pál Ferenc pap, " A szorongástól az önbecsülésig" című könyvét olvastam a repülőn az elmúlt pár órában, miközben tartok "haza" Dániában. Még egyszer köszönet a drága keresztanyukámnak ezért a kitűnő karácsonyi ajándékért.

Az elmúlt fél évbe, mióta kijöttem, szüleim tanácsára elkezdtem írni egy world file-ba ( pár éve ez még füzet lett volna, de hát lépést kell tartani a " kórral " ) a céljaimat. Havi szintre lebontva, szépen pontokba szedve. A hónap végén pedig amiket meg tudtam valósítani, azt kipipálom, amit nem, azt pedig áthúzom és ha még mindig aktuális, át teszem a következő hónapra. Nagyon tanulságos, mert egy teljesen hiteles tükröt tart elém arról, hogy mik voltak az elvárásaim MAGAMMAL szemben és ebből mit tudtam elérni. Azonban 6 hónap elteltével sok mindenre rájöttem. Csínján kell bánni a céljainkkal, ugyanis azok épp olyan ártalmasak lehetnek, mint hasznosak. Sokan mondták már mikor kijöttem, hogy álomhajhász vagyok, én pedig ezt jó dolognak vettem és azt is gondoltam, hogy amit eltervezek, azt véghez viszem. Viszont itt tanultam egy nagyon fontos dolgot. A realitás talaján kell maradni és olyan célokat kell kitűzni mint rövid mint hosszútávra, amik elérhetőek, különben rengeteg fejfájást fognak okozni. Erre egy elsőre nagyon felszínesnek tűnő példa, hogy 5. hónapja szeretnék telefont venni. Az első két hónapban még nem érdekelt, de mikor már harmadszor írtam át a feladatot a következő hónapra, már kezdtem kudarcként megélni azt és elvette a kedvemet a többi célomtól is a sikertelenség. Most ahogy hazamegyek, ez lesz a saját karácsonyi ajándékom, amiért megdolgoztam. Így tényleg meghozza a várt gyümölcsét a sok munka. De mikor a januári terveimet írtam, már megtanultam: teljesíthető célok kellenek. Nem baj az sem, ha ez csak  egy tejhabosító, egy sajátos termosz ( a kávémhoz! ), vagy csak egy fogadalom, hogy heti 2x kimegyek futni a tengerpartra, a lényeg az, hogy megvalósítható legyen, hiszen ezektől az apró sikerélményektől leszünk boldogok. Ezzel kapcsolatban írok egy idézetet a fent említett könyvből:

"..Természetesen ha felfokozott vágyaink vannak tudhatjuk, rengeteg kudarc fog érni minket. Ez szorongással tölthet el, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk által való tudatos korlátozása, döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és hála amiatt, ami már a miénk. Tehát pont az ellenkezője annak, ami felé általában törekszünk."

A bejegyzés trackback címe:

https://idealnewgeneration.blog.hu/api/trackback/id/tr725730406

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.