Mostanában megint visszatért az a gondolat,ami otthon is sokat foglalkoztatott,hogy vajon mi értelme élni? Hogyan kell élni? Leélte több millió ember az életét a Földön,mégse tudja senki megmondani,mégse fogalmazta meg senki egyszer úgy igazán,hogy "Fiam,ezt kell csináld,és akkor neked jó lesz!".Talán nincs is ilyen út.Ahogyan egy folyóba sem léphetsz bele kétszer,ugyanolyan életet se élhetsz mint más.Nem követheted el más hibáit,nem hallhatod más gondolatait.
Ugyanakkor elgondolkodtam megint azon,hogy mit érdemes tenni mikor fiatalok vagyunk? Ravasz egy dolog,az elmém legmélyéről újból és újból elöjön ez a kérdés,és szintje tálcán kinálkozik a válasz,hogy válasszam a könnyebb utat,minden egyes alkalommal,mikor az életem nehezebb szakaszaihoz érek.Érdemes-e áldozatot hozni a jövöért? Vagy fuck off everyone,élni a mának? Valahogy,ezt a kettőt kell mixelni,ki-milyen arányba teszi ezt saját szive szerint.Ma reggel visszaolvastam azt a jónéhány bejegyzést,amit a kiutazásom előtti félévben irtam.Nap mint nap felkeltem korán,szenvedtem a munkahelyemen,majd szenvedtem azért,mert félre kellett tennem a pénzem.Kihagytam a bulikat,mert mert se időm,se energiám nem volt,és igy tovább..
Hálás vagyok főként magamnak,de persze Istennek is,hogy ilyen kurva kemény tökös srác vagyok és kibirtam ezeket,mert megérte,itt vagyok,ahova el szerettem volna jutni,és azt csinálom,amit szerettem volna,jó úton haladok.Csak sajnos az áldozatoknak nincs vége.Jelenleg is ugyanaz a lemez szól.Nincs pénz.És ezzel mindent elmondtam.
Nem akarom,hogy bárki segitsen,én oldom meg,felnőttem a feladathoz.Csak egyszerűen le kellett irjam ezt,azok kedvéért,akik irigykedve elküldtek mostanában a faszba,hogy nekem bejött az élet,teli vagyok,biztos anyuék miatt,jó egyetemre járok,van munkám,és van csajom.Hát,ez igy felsorolva nagyon szépen hangzik.De kibaszott nehéz a suli,mert angolul még mindig nem beszélek elég jól.A munka kemény,és egyelőre a túléléshez se keresek elég pénzt.Egyedül jöttem ki,saját megkeresett vagyonomból.Én jelentkeztem,én intéztem el mindent.És csajom? Ma szakitottunk,mert nem elég,hogy mindenkit otthon hagytunk,miért is lenne nekünk jó,200km-re tanulunk egymástól,egyszerűen nem kivitelezhető.Tudod,egy kapcsolat olyan,mint egy serpenyő,vannak rossz és jó dolgok.Hiába jó nagyon néhány pár nap,ha utána hetekig csak csak egy hatalmas nagy lyuk van a szivedben,mert nincs ott a másik.Ilyen fasza kis dolog ez a távkapcsolat.

Aztán,a kedvenc érzésem még,amikor bemész a bevásárló központba,és már messziről megismered a NARANCSSÁRGA BUDGET feliratot,ami szimbolizálja a minőségtelenséget,az olcsóságot,és a "ciki vagyok nincs pénzem" feliratot is.Utálom.Utálom,hogy mindenkit látja,és nem arról van szó,leszarom ki mit gondol,csak ez olyan mint az iPhone,státuszszimbolum,és jelenleg egy kurva szar státuszt szimbolizál.Ha túlélem november 1.-igremélem soha többet nem kell több budget szart vennem.
Sok mindenkitől hallom,hogy előbb utóbb mindenkinek honvágya lesz.Nekem nagy tervem vannak és voltak mielőtt kijöttem,eldöntöttem,hogy nem fogok panaszkodni.Nem mennék haza semmi pénzért.De nagyon hiányoznak a szüleim,a tesóim,főleg az öcsém,és az otthoni megszokott dolgok.Jaj,még sirni is fogok a végén.Ez nem azt jelenti,hogy rossz itt,hanem hogy szeretem őket.

Ezt a bejegyzést azért irtam,mert rengeteg emberrel beszélek aki Magyarországon él és amiért vidám,pozitiv vagyok állandóan,azt hiszik,hogy itt kolbászból van a kerités és minden olyan kurva egyszerű.Üdvözlet,ez itt a való világ.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.