"Budapest füstös nappalim,
  ahova talpig fáradtan
  érek haza aznap is,
  ha éppen otthon maradtam

  Budapest izzadt, sós ing
  csak úgy belehányva
  Európa shopping
  papírzacskójába.

  Elégia és pátosz.
  Pest hogy már csak körben...
  hajón belül lapátolsz
  egy felmosóvödörben.

  Hogy a halált vállalom.
  Pest: kő az epében.
  Szép, gömbölyű fájdalom
  az ország közepében." /Akkezdet Phiai/

 Szögezzük le: én megpróbáltam. Egyszerűen, ha Magyarországon szeretnél tovább tanulni, olyan érzésed van, hogy ország mindent megtesz azért, hogy ezt meghiúsítsa. Kevés a minőségi képzés, hiszen kinek volna kedve havi BRUTTÓ 120-140ezer forintért tanítani? Az egyetemi intézmények minősége fényévekre van a legtöbb nyugati egyetemtől. De ez még talán a legkisebb gond. Szinte lehetetlen bekerülni államilag finanszírozott helyre. Egy olyan szakra, ahova több mint 4-5000 diák jelentkezik, felvesznek 10 embert költségtérítéses szakra. Hol itt az igazság? Azért mert más 1 ponttal kevesebbet írt, fizessen évi több mint fél milliót? Lehetetlen. Magyarországon fél év alatt egy diák egyetem mellett nem tud félre tenni ennyi pénzt. Csodálkozunk, hogy rengeteg prostituált fiatal lányt lehet találni, főleg a fővárosban? Mégis miből kéne fizetniük a lakbért, a tandíjat és a mindennapi kenyerüket? Nem ez a megoldás, de ez csak egyre rosszabb, ha ez így folytatódik. 282 darab ösztöndíjat biztosít az állam, s hogy mit is jelent ez? Legfeljebb havi 35 ezer forint támogatást. Kérdem én, kit "ösztönöz" ennyi pénz? Mert alapvetően ennek a támogatásnak a tanulásra való buzdítás lenne a célja.A vak is látja, hogy egyszerűen semmire sem elég ez az összeg. Miért van az, hogy nyugaton rájöttek, hogyha más EU-s országok diákjait tanítják, azután az EU-tól nem kevés támogatást kapnak, amiből bőven finanszírozni tudják a saját országukban tanuló és élő diákok tandíját? Miért nem tudjuk levetkőzni a magyar emberekre jellemző "kivagyiságot"? Közel 10 millión beszéljük ezt a gyönyörű nyelvet Európa szívében, s ugyanakkor mégse jöttünk még rá, hogy a világ gazdaságában jelentéktelen a szerepünk. Mindig mindent, mindenkinél jobban tudunk és ez az, ami ebbe a helyzetbe taszítja az országot. Lehet beszélni a politikusokról, vagy az átlagemberekről, irreleváns, egyszerűen nem tudunk tanulni a hibáinkból, holott az vinne előre.

S mi van itt, északon, Dániában? Itt sincs kolbászból a kerítés. Én a saját egyetememről tudok csak szólni. Nincsenek ZH-k. Projektek vannak és ami a legfontosabb, gyakorlati oktatás. Mit is jelent ez? Nem régiben kezdtük el a cégek felépítésének és működésének vizsgálatát, de hogyan csináljuk ezt, ha a diákok többsége sose járt még egy nagyobb cégben, vagy gyárban? Jöttünk, láttunk, tanultunk. Eltöltöttünk egy kellemes napot a Kramstup-nál. Aki nem ismerné, Európa egyik vezető gáz és áramleolvasó berendezéseit gyártó cég. Volt egy 2 órás előadás, ezután betekintést nyertünk a gyárba, megmutatták a különböző eljárással készülő berendezéseket, majd megvendégelték a közel 70 diákot kávéra, üdítőre, süteményekre, gyümölcsre, s közben a maradék egy órában feltehettük a kérdéseinket a vezetőknek. Értitek már? A mentalitás. Az, hogy itt valóban komolyan gondolják az oktatást, hiszen később belőlünk, diákokból lesz az, aki a cégeket és az országot vezeti. Azt, hogy itt van egy rendszer, ami működik és nem akarják megjavítani azt, amit nem kell. Az ő nyelvüket alig 5 millión beszélik a világon, a GDP-jük Európában az egyik legmagasabb, s mégis levetkőzték a kivagyiságot. Nem hiszik azt, hogy ők jobbak, okosabbak, szebbek mindenkinél. Ez az igazi liberalizmus. Ők is emberek, ők sem hibátlanok, csak máshogy viselkednek. Ezer apró dolog van, ami különböző itt. A tanárok az iskola buszon nem előre ülnek mint a basák, hanem a diákok közé. Megannyi semmiségnek tűnő dologból adódik össze az, hogy mikor bejönnek órát tartani, látod, hogy boldogok és egy pillanatig nem érzed azt a félelmet, szorongást, elnyomottságot, ami rátelepszik az otthon még megmaradt, még kitartó, harcoló tanárainkra.

Teljes szívemből kívánom, hogy ez a helyzet megváltozzon Magyarországon. Hogy legyen értelme, otthon, ezen a csodás nyelven tanulni azt, amit szeretnénk. Mindaddig viszont továbbra is hajtom a szekeret itt, hiszen a remény hal meg utoljára, az országunk után.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.