Egyszer fent, egyszer lent. Ezzel tudnám jellemezni az életem utolsó pár hetét. Pár napja, mint azt az előző bejegyzésben is emlitettem, találkoztam Tamással és rengeteg ötlet született az este folyamán. Azt éreztem, hogy kezd kirajzolódni az, amit szeretnék a jövőben. Megy a munka, előbb utóbb elindulnak a bulik, majd később pedig beindithatom azt a vállalkozást, amit elterveztem. Hát, sajnos az élet néha akkor is keresztbe tesz, amikor azt érezzük, hogy jó úton járunk.

Pénteken kicsit betegen, de jókedvvel mentem be a munkahelyemre. A konyhában egy új arc, új chef fogadott, a régi mellett. Majd velem egyszerre megérkezett a főnököm, aki rögtön rátért a lényegre: a régi chef eddig csak vakáción volt,most visszajött, és még egy hónapig itt fog dolgozni, addig nem tudnak engem is foglalkoztatni, utána pedig még nem tudják mi lesz. Nagyon zavaros volt amiket mondott, de a lényeg a lényeg : fel is út, le is út.
Mehetsz a picsába. Kirúgtak. Elbocsájtottak. Felmondtak nekem. Lehet többféleképpen mondani, de a lényeg ugyanaz.Újra ugyanott vagyok, mint pár héttel ezelőtt, csak most már van lakás legalább.

"Ha ténnyleg meg akarjátok tanulni, hogyan kell viselni a kockázatot, a veszteséget és a kudarcot, menjetek
el San Antonióba és látogassatok el az Alamo erődbe. Az alamói csata csodálatos történet; bátor emberekről szól, akik harcoltak, noha semmi esélyük nem volt a győzelemre az elsöprő túlerővel szemben.A bátor harcosok mind egy szálig odavesztek. Kudarcot vallottak, ha úgy tetszik. Vesztettek. Tehát hogyan is kezelik a texasiak a vereséget? Kiabálnak, hogy „Ne feledjétek Alamót!” ... "Ezért szeretem annyira a texasiakat. Tudomásul vettek egy hatalmas vereséget, majd turistalátványosságot csináltak belőle, mellyel milliókat keresnek." .."„A texasiak
nem temetik el a vereségeiket. Ihletet merítenek belőlük. Világgá kürtölik őket. A texasiakat a vereség teszi nyertesekké. Ez nem csak a texasiakra igaz, hanem minden nyertesre.” /Robert T.Kiyosaki/

Nagyon fontos, hogy felálljunk, amikor az élet padlóra küld, ugyanis minél nehezebb egy cél, annál több nehézség lesz az utunk során. De ha vesszük ezeket az akadályokat, tanulunk belőle és a saját hasznunkra forditjuk az eseményeket, akkor bármit el lehet érni.Nyerni annyit tesz, mint nem félni a kudarctól.

"Sokan utálnak veszteni. Az emberek többsége fél veszteni. A legtöbben annyira félnek veszteni, hogy vesztenek. Kétfilléres alapon csődbe mennek. Túlságosan is törekszenek az anyagi biztonságra, és túl kicsiben játszanak. Nagy házakat és nagy autókat vásárolnak, de nem ruháznak be nagy befektetésekbe.Aki ellenben a szabadságról ábrándozik - arról, hogy kiszáll a mókuskerékből -, legelőször azt a kérdést kell feltennie önmagának: „Hogyan reagálok a kudarcra?” Ha a kudarc nyerésre ösztönöz, talán belevághatunk - de csak talán." /Robert T.Kiyosaki/

"A másik ok, amiért a legtöbb álom nem valósul meg, az a kishitűség. Mindannyiunknak vannak
kétségei. „Nem vagyok elég okos.” „Nem vagyok elég jó.” „XY jobb nálam.” Kétségeink gyakran megbénítanak minket. A „Mi lesz, ha?” játékot játsszuk. „Mi lesz, ha a gazdaság pillanatokon belül összeomlik, miután befektetek?” Vagy: „Mi lesz, ha elvesztem a helyzet feletti uralmamat, és nem tudom visszafizetni a pénzt?” Vagy: „Mi lesz, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak?” Esetleg van néhány barátunk vagy közeli hozhttp://idealnewgeneration.blog.hu/admin/post/edit/5551589zátartozónk, akik kéretlenül is emlékeztetnek minket a hiányosságainkra. Talán ilyesmiket mondanak: „Miből
gondolod, hogy sikerülni fog?” Vagy: „Ez soha nem fog bejönni. Fogalmad sincs róla, mit beszélsz.” A kétség eme hangjai gyakran olyan harsogóvá válnak, hogy lemondunk a cselekvésről. Rettenetes érzés szorítja össze a gyomrunkat. Néha nem tudunk tőle aludni. Nem lépünk. Így aztán megmaradunk a járt úton, és a lehetőségek elszállnak.
"A kishitű ember kritizál, a nyertes elemez.” A kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét. Az elemzés láttatja meg a nyertesekkel, hogy a kritikusok vakok, és az mutatja meg a kínálkozó lehetőségeket is, melyeket mások nem vesznek észre. Minden siker titka pedig éppen az, hogy felfedezzük, amit más nem."

Nem szoktam idézeteket használni az blogomon, de azt gondolom, hogy ezeket a gondolatokat kiválóan megfogalmazta az iró a "Gazdag papa, szegény papa" cimű könyvében. Nekem rengeteg erőt és energiát adott, épp ezért nem fogok összetörni és elkeseredni, hogy 1500 km-re vagyok a szeretteimtől és kétfilléres játékot kell játsszak, hanem igenis legyőzöm a kishitűséget, megszervezem azt a bulit és megoldom ezt is, mint minden mást.Never give up!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.