Ez így elsőre elég furcsán hangzik, de engedjétek meg, hogy kifejtsem.Különböző embertípusokat ismerünk, ki ilyen,  ki olyan. Mindenkinek más a víziója, a terve az életére, hisz nem vagyunk egyformák. Három különböző embertípust fogok bemutatni a bicikli segítségével.

Első fokozat a biciklin. Nagyon könnyű elindulni, könnyű tekerni is, nem igényel nagy energiát, viszont nem is tudunk olyan gyorsan haladni. Ez a tipikus átlagember kategória, van valamilyen végzettsége, bejár a gyárba, nem igényel nagy tudást, de nem is fog a havi 80ezerből előrébb jutni az életbe.Mikor a dombon lefelé megyünk 1es fokozatba,olyan gyorsan pörög a kerék, hogy a pedállal nem tudunk rátekerni, elveszítjük a kontrollt. Pont ezt csinálja az átlag ember is. Amint nehézségei támadnak, elkezdenek bűnbakot keresni, politikát, gazdaságot, akiket okolhat azért, mert nem ő irányítja a saját életét. Persze, 2esbe felváltani meg nem akar, hiszen az több áldozatot és energiát igényelne. Amikor az emelkedőn felfelé megyünk 1esbe, majd hogy nem egy helyben tekerünk, alig haladunk fölfelé. Ilyen az élet is, amikor az élet egy lehetőséget nyújt ezeknek az embereknek, ők akkor sem változtatnak, hanem csak tekernek tovább álló helyzetben.

Kettes fokozat. Itt már nem olyan könnyű elindulni, s néha egy kis energia befektetést is igényel. Középszerű tempót lehet elérni vele, ahogy az életbe is. Lehet egy normális fizetést elérni, családot alapítani, venni egy szép házat, de a lényeg még mindig ugyanaz: nem vagy szabad. Van egy munkahelyed, főnök, ahol elvárják ugyan, hogy dolgozz keményen, de csak azért, hogy nekik több pénzük legyen ezáltal később. Ha kettesbe gurulsz a lejtőn, még mindig nem tudsz gyorsítani, még mindig nincs kontrollod az események felett.

Hármas fokozat. Ide tartoznak azok az emberek, akik mernek álmodni és küzdenek is az álmaikért. Mernek energiát befektetni, mert tudják, hogy a többszörösét kapják vissza. Nagyon nehéz elindulni 3asba, néha azt érzed, hogy beleszakadsz az elején, de ha egyszer elindulsz, onnantól már egész könnyű lesz és gyorsabban haladsz, mint bármelyik fokozatban. A lejtőn fölfelé menni 3asban csak az igazán nagy emberek tudnak, akik tudják, hogy a domb tetején ott várja őket a siker, legyen ez akár a passzív jövedelem, vagy egy olyan cég, csapat, amiről mindig csak álmodott. Amikor egy lejtőhöz érkezel, már a magad ura vagy, s ha akarsz, felgyorsíthatsz. Cégalapításnál megküzdesz a kezdeti nehézségekkel, viszont utána már te vagy az ura a folyamatoknak, ahogy a lejtőn is.

Nekem ez a napi egy óra biciklizés nagyon sokat segít, a legjobb gondolataim születnek ilyenkor. Érdekes, el kellett telnie 1 hónapnak, mire rájöttem, hogy melyik fokozat is az, ami a legjobban "megéri". Rájöttem, hogy ez csak a 3as sebesség lehet, tehát azóta csak hármasban biciklizem. Remélem Ti is!

  "Budapest füstös nappalim,
  ahova talpig fáradtan
  érek haza aznap is,
  ha éppen otthon maradtam

  Budapest izzadt, sós ing
  csak úgy belehányva
  Európa shopping
  papírzacskójába.

  Elégia és pátosz.
  Pest hogy már csak körben...
  hajón belül lapátolsz
  egy felmosóvödörben.

  Hogy a halált vállalom.
  Pest: kő az epében.
  Szép, gömbölyű fájdalom
  az ország közepében." /Akkezdet Phiai/

 Szögezzük le: én megpróbáltam. Egyszerűen, ha Magyarországon szeretnél tovább tanulni, olyan érzésed van, hogy ország mindent megtesz azért, hogy ezt meghiúsítsa. Kevés a minőségi képzés, hiszen kinek volna kedve havi BRUTTÓ 120-140ezer forintért tanítani? Az egyetemi intézmények minősége fényévekre van a legtöbb nyugati egyetemtől. De ez még talán a legkisebb gond. Szinte lehetetlen bekerülni államilag finanszírozott helyre. Egy olyan szakra, ahova több mint 4-5000 diák jelentkezik, felvesznek 10 embert költségtérítéses szakra. Hol itt az igazság? Azért mert más 1 ponttal kevesebbet írt, fizessen évi több mint fél milliót? Lehetetlen. Magyarországon fél év alatt egy diák egyetem mellett nem tud félre tenni ennyi pénzt. Csodálkozunk, hogy rengeteg prostituált fiatal lányt lehet találni, főleg a fővárosban? Mégis miből kéne fizetniük a lakbért, a tandíjat és a mindennapi kenyerüket? Nem ez a megoldás, de ez csak egyre rosszabb, ha ez így folytatódik. 282 darab ösztöndíjat biztosít az állam, s hogy mit is jelent ez? Legfeljebb havi 35 ezer forint támogatást. Kérdem én, kit "ösztönöz" ennyi pénz? Mert alapvetően ennek a támogatásnak a tanulásra való buzdítás lenne a célja.A vak is látja, hogy egyszerűen semmire sem elég ez az összeg. Miért van az, hogy nyugaton rájöttek, hogyha más EU-s országok diákjait tanítják, azután az EU-tól nem kevés támogatást kapnak, amiből bőven finanszírozni tudják a saját országukban tanuló és élő diákok tandíját? Miért nem tudjuk levetkőzni a magyar emberekre jellemző "kivagyiságot"? Közel 10 millión beszéljük ezt a gyönyörű nyelvet Európa szívében, s ugyanakkor mégse jöttünk még rá, hogy a világ gazdaságában jelentéktelen a szerepünk. Mindig mindent, mindenkinél jobban tudunk és ez az, ami ebbe a helyzetbe taszítja az országot. Lehet beszélni a politikusokról, vagy az átlagemberekről, irreleváns, egyszerűen nem tudunk tanulni a hibáinkból, holott az vinne előre.

S mi van itt, északon, Dániában? Itt sincs kolbászból a kerítés. Én a saját egyetememről tudok csak szólni. Nincsenek ZH-k. Projektek vannak és ami a legfontosabb, gyakorlati oktatás. Mit is jelent ez? Nem régiben kezdtük el a cégek felépítésének és működésének vizsgálatát, de hogyan csináljuk ezt, ha a diákok többsége sose járt még egy nagyobb cégben, vagy gyárban? Jöttünk, láttunk, tanultunk. Eltöltöttünk egy kellemes napot a Kramstup-nál. Aki nem ismerné, Európa egyik vezető gáz és áramleolvasó berendezéseit gyártó cég. Volt egy 2 órás előadás, ezután betekintést nyertünk a gyárba, megmutatták a különböző eljárással készülő berendezéseket, majd megvendégelték a közel 70 diákot kávéra, üdítőre, süteményekre, gyümölcsre, s közben a maradék egy órában feltehettük a kérdéseinket a vezetőknek. Értitek már? A mentalitás. Az, hogy itt valóban komolyan gondolják az oktatást, hiszen később belőlünk, diákokból lesz az, aki a cégeket és az országot vezeti. Azt, hogy itt van egy rendszer, ami működik és nem akarják megjavítani azt, amit nem kell. Az ő nyelvüket alig 5 millión beszélik a világon, a GDP-jük Európában az egyik legmagasabb, s mégis levetkőzték a kivagyiságot. Nem hiszik azt, hogy ők jobbak, okosabbak, szebbek mindenkinél. Ez az igazi liberalizmus. Ők is emberek, ők sem hibátlanok, csak máshogy viselkednek. Ezer apró dolog van, ami különböző itt. A tanárok az iskola buszon nem előre ülnek mint a basák, hanem a diákok közé. Megannyi semmiségnek tűnő dologból adódik össze az, hogy mikor bejönnek órát tartani, látod, hogy boldogok és egy pillanatig nem érzed azt a félelmet, szorongást, elnyomottságot, ami rátelepszik az otthon még megmaradt, még kitartó, harcoló tanárainkra.

Teljes szívemből kívánom, hogy ez a helyzet megváltozzon Magyarországon. Hogy legyen értelme, otthon, ezen a csodás nyelven tanulni azt, amit szeretnénk. Mindaddig viszont továbbra is hajtom a szekeret itt, hiszen a remény hal meg utoljára, az országunk után.

Sáros lett az új cipőm. Valójában nem új a cipőm és nem sáros, hanem vizes lett. Tegnap voltam a Frederikshojban elsőre önállóan dolgozni. Eléggé stresszeltem előtte, féltem, hogy nem fog sikerülni, nagy volt a nyomás, mert tudtam, hogy jó étterem és nagyok lesznek az elvárások. Nagyon rákészültem, aludtam egyet délután, sok helyen olvastam, hogy akár 1 órás délutáni alvás csodákra képes, én nem vagyok hozzá szokva, de mivel éjszaka átlagban 4-5 órát alszom, ezért megpróbáltam.

Teljesen kipihentem mentem be délután 4re dolgozni, Próbáltam mindent a lehető leggyorsabban csinálni, folyamatosan dolgozni. Alapvetőlen ez a mosogatós téma a multi-tasking-on múlik. Mennyire jól tudod beosztani,priorizálni az idődet. 3 dolgot kell gyakorlatilag csinálni szinte egy időben. Elmosni és tálcára helyezni a mosatlant, betenni- és kivenni a gépből, majd elpakolni az elmosott tálat/tányért/bármit. Ha ezek közül egyiket kihagyod akár csak pár percre,elúszol és mint egy lavina elindul a szartenger, egyre több mosatlan, a pincérek szitkozódnak, hogy nincs hely, s a főnök se örül neki nyilván. Boldog voltam, ugyanis pár óra után lejött a menedzser, és megdicsért, hogy milyen tempóba dolgozom, szinte mindennel kész vagyok. Utána viszont jött a neheze. Beleugrottam a mély vízbe, ugyanis tegnap 90-100 ember vacsorázott, ebből 30 vendég 8fogásos vacsorát kért (240 tányér) ma pedig ha dolgoznék összesen 6 vendég lenne.. Ez van. Volt egy pont, ahol elvesztettem a kontrollt, csak kérdezgettem magamtól, mikor már a boxeremből is folyt a víz, hogy mi a szart keresek itt Dániában egy étterem hátsó részében, miért nem otthon a kényelmes normafai lakásba pihenek. Na ekkora "úsztam el", de a főnököm nagyon kedves volt, segített 1-2 apró trükkel, amivel percek alatt utolértem magam. Először megijedtem, ugyanis hangsúlyozta, hogy nem szeretné, hogy neki kelljen segíteni, de mikor mondtam neki, hogy egyedül is megoldom, csak annyit mondott, hogy látja, de egy kis segítség senkinek sem árt.Nagyon kedves volt, meglepődtem.

A legrosszabb az egészben, hogy gyakorlatilag mindenem vizes az egész műszak alatt. Gőzborotvával kell a tányérokat lemosni, ami fröcsköl mindenhova, szóval gyakorlatilag a cipőm,gatyám, pólóm végig vizes volt, egészen hajnali 2ig, mire végeztem. Egyébként, a kollégák segítőkészek és nem éreztem (annyira) azt, hogy lenéznék, amit csinálok, hiszen nélkülem megállna az élet az étteremben s a konyhán is. Az is kiderült, hogy megfeleltem az elvárásoknak, és szombaton várnak vissza dolgozni, jövőhéten pedig VÉGRE megkapom a szerződést is. Furcsa, csurom vizes gatyába is cipőbe bicikliztem haza hajnal kettőkor, de a biztonság érzése, hogy (szinte) biztosan van már állásom, felülmúlta a fáradtságot és a hideget.
Ma sikerült a héten 3. nap is elaludnom, így a projekt leadás előtt 1órával értem csak be. Roppantul sajnáltam, ugyanis azt vallom, hogy a siker egyik titka a pontosság, ezért szinte mindig pontos vagyok. De egyszerűen nem tudtam ennyi munka és 3óra alvás után felkelni, meg se hallottam az ébresztő órámat, noha direkt át tettem a szoba másik végébe a hangos órát, a mobilomon pedig átállítottam egy hangosabb ébresztőt, de ez sem volt elég, nem is emlékszem, hogy mikor nyomtam le. Ettől függetlenül az elmúlt 2 napban jól haladtunk, sokkal jobb volt ez a csapat mint az első, nagyon jó volt a hangulat, jó volt a kommunikáció a csapatban, a munkamegosztás is. Nincs (annyira) lelkifurdalásom a mai nap miatt, mert azt gondolom, sokat beletettem az első két napba a projektbe, többek között én találtam ki az alaptémát, a megválaszolandó kérdéseket, s a 8 oldalból 3at én írtam meg. Azt hiszem, jól fog sikerülni a projekt A.

Ma van az iskolában Halloween-i buli, egybekötve a projektet befejezésének ünneplésével. Nekem nem adja ez ki, ugyanis a másik étterembe kell ma 4től este 10ig mennem, ahogy holnap is és szombaton is, de ez van, ha az ember el van úszva picit, szerintem az új évtől már nem kell egyszerre 2 helyen dolgoznom.
Hetek óta tologatjuk, de ma 2től lesz az egyik marketing tanárnővel meetingem az internetes hirdetésekkel kapcsolatban. Remélem sokat tudok tanulni tőle, ugyanis mostanában azért írok kevesebbet, mert a háttérben a munka és suli mellett készül egy-két dolog a bloggal kapcsolatban, többek között a videó blog indításán is dolgozom, a hirdetések kezelésén is, és egy saját domain megszerzésén is. Létre fogok hozni egy alapítványi kampányt is, de ez a jövőhétre tolódik, sokat kellett az itteni bankokkal is szarakodnom. Ez azt jelenti, hogy jövőhéttől kicsit újra felpörög a blog, már van egy-két cikk, ami kész, de szeretném előbb a meglévő projekteket befejezni. Addig is tessék lelkesen like-olni a facebook-os oldalt és követni.