Akkor a sors szinte mindig eléd gördít egy újabb akadályt. Ettől leszünk harcosok, hogy megszeretjük a harcot. Már nem lepődöm meg és keseredem el, amikor egy újabb feladat vár rám. Íme erre egy remek példa.

Tegnap este a szokásos álmatlansággal küzdve, úgy reggel 5 és 6 óra között arra jutottam, hogy gyakorlatilag decembertől teljesen egyenesbe jövök anyagilag és a fél éves kitartásom jelképeként veszek magamnak egy iPhone 5öt. Már régóta szeretnék, nem azért, mert egy jó telefon, hanem mert valóban státusz szimbólum. Azt szimbolizálja, hogy van pénzed 300ezer forintot költeni telefonra. Manapság mondjuk ez felcserélődött és a fiatalok döntő többségének a szülei veszik és erre verik magukat utána. Teljesen nevetséges szerintem, pont ezért vártam az időt, mikor végre megvehetem magamnak. Nos, már ott tartottam, hogy töltöttem az online rendelésnél a banki adataimat, mikor elgondolkodtam, hogy mi van, ha valami gáz lesz és nem úgy vagy nem annyi fizetést kapok. Hallgattam a megérzésemre. Röpke 1,5óra alvás után beérkeztem az egyetemre, ahol is kezdődött a projekt B, de előtte még egy kávé mellett elolvasgattam az email-jeimet. Nosza, pont a bérszámfejtésemet kaptam meg a novemberi fizetésre vonatkozóan. Nézem, nézem... Sehogy sem áll össze a kép. Hirtelen meglátok alul egy 55%+8%-os adókulcsot. Ekkor már nagyjából leperget az egész életem magam előtt. Azért nem mindegy, hogy egy teljes fizetést, vagy csak az egy harmadát kapjuk, ugyebár? Keserédes mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy jól döntöttem tegnap éjjel, hogy nem vettem telefont.

Egész nap próbáltam érdeklődni, hogy mi a kénköves bűnbánatos mennykőért fizettem én ennyi adót. Kiderült,hogy mikor elkezd az ember dán földön dolgozni, be kell menni a helyi önkormányzathoz, és bejelenteni megközelitőleg az éves jövedelmünket. ( Először annyira irreálisnak tűnt ez a folyamat, hogy nem is hittem el, amíg meg nem erősítettek többen is.) Következett, hogy 80 km/h-s széllel szemben, kb 0 fokban,dombon fölfelé bicikliztem egy laza félórát, hogy még időben beérjek az önkormányzat.
Azt az arcot, amit vágtam, mindenkinek látni kellett volna: közölték, hogy november 1.től nincs személyes ügyfélszolgálat az adókkal kapcsolatban, csak telefonon tudnak segíteni, őket pedig csak 15.00ig lehetett ma hívni.
Igaziból már csak röhögtem, hogy ez is egy tanulságos nap volt, senki se fogja ezeket elmondani nekem és megcsinálni helyettem. Üdvözlet a felnőttek világában, újra. Szépen hazatekertem, holnap pedig megyek a könyvelőhöz, hátha ő tud segíteni.

Egyébként a projektünk az iskolába nagyon érdekes volt, egy saját magunk által talált céggel kellett felvenni a kapcsolatot és interjút készíteni velük, majd egy 20 oldalas projektet írni erről. Mi a "Dali" nevű dán, hangszórókat gyártó céggel vettük fel a kapcsolatot. Ez azért nagy dolog, mert 65 országban vannak, az éves bevétük 1600 millió korona és a világ egyik legelismertebb cége az iparágban. A marketing vezetővel volt skype interjúnk, 1óránk volt kérdéseket feltenni neki. Egy nagyon kedves dán hölgy volt, kifogástalanul beszélt angolul és ami a legjobb, én készíthettem az interjút, a többiek pedig jegyzeteltek. Nem mellesleg az utolsó kérdés az volt, hogy felvehetem-e LinkedIn-re és a válasz "igen" volt, ami azt jelenti, hogy a világ egyik legelismertebb cégéhez szereztem ma egy kontaktot.

Végezetül, kedves nagyszüleimtől ma kaptam egy szakácskönyvet, amit szerintem még az utolsó bed beach-re járó pláza cica is megértene, olyan jól és egyszerűen vannak megfogalmazva a receptek. Szóval, parádé, lehet, hogy hétvégén főzök valamit..Jah nem, péntek-szombat-vasárnap éjjel dolgozom.

Vannak emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy összepakoljanak 2 bőröndnyi ruhát és hátrahagyjanak mindent. Hátrahagyni a kényelmet, a vasárnapi családi ebédet, a családot, a barátokat, a barátnődet, a kedvenc éttermedet, a már megszokott konditermet, a munkahelyet, az iskolát. Mindent. Magad mögött hagyod ezeket, de ha egy ajtó becsukódik, mindig kinyílik egy másik. Új emberek, új nyelv, új környezet. Minden új. Egy új életet kezdhetnek ezek az emberek. Egy bölcs ember azt mondta: " The reason we move to new countries is because we are either running from or running to something".

Mindenki más ok miatt kezd új életet külföldön. Van olyan, aki a rossz dolgok miatt menekül és szeretne új életet kezdeni, de van olyan is, például én, aki fut valami felé. Egy jobb életért küzdünk, egy olyan tudásért, amit a mi országunkba nem szerezhetünk meg, egy olyan helyen próbálunk elhelyezkedni, ahol igenis vannak lehetőségek és nem csak korlátokba ütközünk úton, útszélen.

Nagy áldozat volt összepakolni és elindulni a repülőtér felé augusztus 14-én. De onnantól kezdve egy új, eddig ismeretlen úton haladt az életem. Nehezen mondanám meg, melyik időszak a legnehezebb, ugyanis hétről hétre van olyan pillanat, amikor megállok, és azt mondom: ez egy csoda, hogy ezt is megcsináltam és nem fordultam vissza.
Az elején rengeteg nehézség van, lakást találni, munkát találni, közbe pedig az idő és a pénz is nyomást gyakorol rád. Ám ha ezek megvannak, elindul egy folyamat, aminek a lényege, hogy kialakítsd az otthonodat és a napi rutint. Iskola, munka, tanulás, haverok, edzés. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez sem olyan egyszerű itt. A suliba a vizsgák angolul vannak, s amikor azt érzem, hogy tele a tököm a tanulással, realizálom, hogy alig van időm 1 adag ruhát kimosni, mert utána dolgozni kell menni. Nem lesz ott édesanyám, aki kitereget, vagy megveszi a kaját jövőhónapban, ezek mind rám várnak.  Ez az ördögi kör, tanulj, hogy később jobb legyen, közben dolgozz, hogy tanulhass, és közben pihenj, hogy tudj tanulni. Ha ezek valamelyike kimarad, elbuktál. Kedden marketing órán arról beszélgettünk, hogy kik azok a harcosok. Mindannyian, akik napról napra küzdünk, hogy túléljünk, és álljuk a sarat itt, távol a hazánktól, harcosok vagyunk.

Az élet mindig úgy alakítja a sorsunk, hogyha egy akadályt leküzdünk, jön a következő. Most már nincs problémám a munkahely és lakáskereséssel. Egyszerűen csak azt érzem, hogy mentálisan sokkal erősebbnek kell lennem, mint valaha. Az elmúlt egy héten nem mentem be az iskolába. Sok mindenki, aki egyedül él vagy tanul külföldön tudni fogja miről beszélek. Egy idő után magával ragad az az érzés, hogy egyszerűen csak nem akarsz kimenni otthonról. Megragad és egyre mélyebbre ránt. Otthon vagyok, felkelek délben, eszem, át sem öltözöm, hiszen úgy sem megyek ki egész nap, csak filmeket nézek, olvasok. Egyszerűen elhatárolódom mindentől, ami emlékeztetne arra, hogy vannak kötelességeim és hogy miért vagyok ítt. Otthon csak te vagy, és a gondolataid, amik egyre csak számon kérnek, hogy miért vagy itt, íj messze az otthonodtól és barátaidtől, miért kínzod önmagad. Nincs kivel beszélgetned, aki seggbe rúgna, hogy ez nem helyes, vagy motiváljon, hogy kikerülj ebből a mocsárból. Tellnek a napok, és egy idő után már azt se tudom, szerda van-e vagy csütörtök. Rettentő dolog ez és a legrosszabb, hogy én magam is tudom, hogy ez nem visz előre. Viszont érdekes folyamat ez. Valahogy a lustaság és ez a bezárkózottság blokkolja az összes létező kreativitást az emberben. Napok óta akartam blogot írni, minden reggel ezzel keltem, de valahogy mégis mindig elmaradt, hiszen sajnálni magunkat és szenvedni itthon mindig könnyebb, mint felelősséget vállalni és küzdeni a céljainkért, harcosnak lenni.

Azt hiszem, azzal, hogy ezt leírtam, már sikerült kilépnem ebből a nyálkás, sötét, ragacsos mocsárból, ami mindent elborít és megpróbál hátráltatni a céljaim elérésében. Ez maga a mocsár maga komfort zóna.

Mondanám, hogy jó lenne, ha több időm lenne írni, de talán jó ez így. Nagyon eseménydúsan telt az elmúlt pár nap. Az elmúlt hétvégén itt volt a tesóm, nagyon jó volt végre látni valakit a családból, beszélgetni magyarul, meg egyáltalán, kikapcsolódni.

Tegnap tartott előadást a sulinkba a Visit Aarhus nevű cég ( www.visitaarhus.com ) Nagyon érdekes feladatot kaptunk. El kell készíteni egy bizonyos összegből egy új marketing tervet nekik. Mindenki nyer ezen, hiszen az ő oldalukra felkerül a nyertes csapat tagjainak a neve, ezenfelül az iskolánkat is népszerűsitjuk, plusz ők is kapnak megannyi új ötletet. Érdekes, ilyet otthon sose hallani, egy nagy cég inkább felbérel egy marketingest, mint hogy a jövő generációját segítse. Ezt jelenti itt a gyakorlati oktatás, nem csak beszélünk arról, hogy mit kéne csinálni, hanem gyakoroljuk is a való életben. A cég tulajdonos megkért, hogy olyan ötletekkel álljunk elő, ami kreativ, és megvalósítható. Tehát ne a könyvben található analíziseket csináljuk, hanem találjunk ki valami újat, használjuk a közösségi oldalakat (social media) facebook,twitter,flicker stb.

Tegnap volt egy egésznapos ötletelés, brainstroming.Nagyjából 80-an dolgozunk a projekten, 6 fős csapatokba. A mi csapatunkba 3an vagyunk magyarok, van 2dán srác és végül egy lengyel. Nagyon jól haladunk, nagyon jó a csapatunk.

Alapvetően az a célközönség a nemzetközi diákok. Náluk kell elérni, hogy az ismerőseiket meggyőzzék, hogy jöjjenek tanulni/nyaralni Aarhusba. Végig gondoltuk, hogy vajon mi kellhet a fiataloknak? Alkohol, szex, drogok, buli? Valószinüleg ezeknek az egyvelege. Ezért céloztuk meg az éjszakai élet bemutatását. Kit érdekelnek a múzeumok, ha vannak gyönyörű szőke lányok, jó bulik, jófej fiatalok? Csináltunk a prezentációnkról egy videót, de ezt sem a hagyományos módon, majd meglátjátok ha elkészül.Közben láttok néhány képet a munkánkról. Délután pedig kezdjük az éjszakai életről szóló videó forgatását. Egyik srác varrat egy tetoválást, utána az iskolai kocsmába iszunk, majd este bemegyünk a belvárosba, egyik srác Pikachu jelmezben lesz, és ott járjuk az utcákat és a bárokat. Elképesztő jó lesz, azt gondolom, hogy akár ezzel meg is nyerhetjük a pályázatot.

Kicsit nehéz összetett cikkeket írni, találtam egy újabb, immáron 4. munkahelyet, ez eddig a legjobb és itt is fogok maradni, de ehhez az kell, hogy délutánonként suli után dolgozzak. Tegnap is nekivágtam volna írni, de munka után egyik kolléganőmmel ott maradtunk sörözni, ő volt az első dán lány egyébként aki hajlandó volt angolul beszélgetni (nagyon félénken ilyen szempontból), és ezek után már hajnal 2kor nem volt erőm blogot írni, bármennyire is szerettem volna, mivel hajnaltól dolgoznunk kell a projektünkön egészen éjszakáig, mivel holnap péntek délután 6ig össze kell vágnunk a filmet. Hétvégén lesz időm és írok megint. Látogassatok addig is, kedveljétek a facebook-os oldalt és a többi! Végén pedig egy kép a tanárainkról. Ők is keményen dolgoznak!