Érdekes, hosszú, és tanulságos napunk volt ma.Reggeltől egészen késő délutánig óráink voltak, mégpedig kifejezetten nehezek.Délután "business law" óránk volt, ami rendkivül hasznos, viszont ugyanakkor rendkivül unalmas is. Az óra vége fele megkérdezte a tanár az osztályt, hogy kinek van munkahelye. Néhány kéz a magasba lendült, köztük az enyém is, hivatalosan még van munkám. Egyenként meghallgatott minket, ám mindenkinek borzasztóan leegyszerűsitette a munkáját pl: a kertész fiú csak tárgyakat mozgat,stb.. Amikor én jöttem a sorban, elmondtam, hogy cook-assistant vagyok.Erre rögtön nekem szegezte a kérdést,hogy akkor ugye takaritok és répákat vágok? Kezdett felmenni bennem a pumpa. Mondtam, hogy nem egészen, nem takaritok, viszont ehelyett én is sütök, főzök. Nem is tudom leirni azt a kaján mosolyt az ügyvéd úr arcán, de csak annyit mondott: "Tehát akkor csak felvágsz dolgokat és a serpenyőbe teszed?" Az osztály itt jót nevetett,tetszett mindenkinek, ahogy legyőz a szópárbajban a tanár úr, viszont tudni kell rólam, hogy nagyon nehezen jövök ki a sodromból, de ha megtörténik, előbb jár a szám, mint, hogy végig gondolnám amit mondok.
Van az az érzés, amikor zavarba vagy és egyszerűen megy fel a vérnyomásod, mások nevetnek rajtad, te meg tehetetlenül ülsz ott.Elszakadt a cérnám, visszakérdeztem: "Ön pedig akkor csak ott áll egy tanteremben,és magyaráz?" 5másodpecig néma csönd,szinte megfagyott a levegő.

Majd ezután újra hatalmas,kaján vigyor került az ügyvéd úr arcára, s igy szólt: "azt hiszem,megbántottalak előbb,ne haragudj" Majd együtt nevett az egész osztály, s velük együtt én is, félig azért, mert zavarba voltam, amiért tiszteletlenül beszéltem, félig pedig, amiért beismerte a tanár, hogy igen, ő is csak ott áll és szövegel.
A feladat lényege az volt, hogy egy példát szeretett volna mondani az eladásról,ezért elemezte mindenkinek a munkáját.Ez a szép az itteni oktatásban, hogy mindenki ódakat zeng róla, hogy mennyire közvetlenek és eddig a pillanatig azt hittem, hogy csak eljátszák ezt a lazaságot, mikor együtt cigiznek a diákokkal,vagy együtt ebédelnek, de most végképp bebizonyosodott, hogy nem.Ez a tanár konkrétan erre várt, hogy valaki előrántsa a kardot és neki álljon párbajozni, ilyenek az ügyvédek.
Utána pedig az óra végén a névsorból találomra kihúzott egy nevet, gondolhatjátok ki volt az. Úgy indult a beszélgetésünk: "Balazs, tegyük fel, kölcsön kell kérned a banktól 1 millió koronát...Ezzel még ugye nem bántottalak meg?" Majd megint együtt nevettünk, tehát érződött rajta, hogy egy pillanatig nem vette ő sem személyes támadásnak, amint mondtam.
Sikerült beállitanom a facebookos követés gombot a blog alján, továbbá pedig oldalt a blog facebookos oldalát lehet likeolni, aki hozzájárulna a blog és az én sikeremhez, kérem tegye meg :)

****

This was an interesting, long and useful day. We had lessons the whole day, from early in the morning to the afternoon. The last 2 lessons were Business Law, what is quite difficult to understand, but this class will be of importance in the future. At the end of the lesson, the teacher asked the class to tell him who have jobs among us. He listened to our answers one by one, but he used a sarcastic tone and oversimplified all our roles to the verge. For example, if someone said he worked as a gardener, the teacher said this guy only moves things around a garden, etc. When it was my turn, I told him that I’m a cook assistant. Then he replied immediately that I just cut carrots and wash the dishes. I started to feel angry. I said that not at all, I don’t do cleaning, I cook. He thought I only cut things and put them into a pan. He had an irritating smirk on his face and everybody was laughing in the class, so I felt truly offended. I asked him if I only cut things, then was he just standing in a classroom and talking?

5 seconds of silence. The annoying, ironic smile appeared again, and everyone laughed as one. I was pretty embarrassed, because I didn’t want to disrespect the teacher, but it was just too much for me in that moment. At the end of the lesson, he wanted to make an example with someone. He wanted to choose a person randomly from the list of the class. He shouted "Balazs".And then, again, the smirk. He started the conversation like this: "Balazs, let’s assume that you borrowed 1 million dkk from the bank... this topic isn’t bothering you, is it?" …Then we were laughing together again, as nothing had happened, that’s why I really like to be here, because people are open and they can joke and take jokes too.
Finally, I could correct my blog, so now you can follow me on facebook and you can like the blog's facebook page. Don't forget it

Oké, ez Dánia. Az a furcsa, hogy közel 2 hónap után is meglepetéseket tud okozni az ország és az itt élő emberek.

Tegnap a Máténál aludtam, húst sütöttünk, söröztünk, játszottunk, nagyjából hajnali 3ig.( Ő egy percet sem aludt), majd reggel 8ra bementünk a suliba. Igazi hétfőhöz illő hangulat volt, mindenki totál kómás, néma csönd a terembe, mindenki küzd, hogy ébren maradjon. Sok olyan dolog van itt Dániában amit nem tudsz összehasonlitani Magyarországgal: az egyik,hogy a tanárok szeretnek tanitani. Tényleg, nekem is nehéz megérteni ezt 20 év "otthon" töltött év után.
A tanárnő reggel bejött, majd elkezdtük elemezni közösen Ashton Katcher egyik "beszédét", ami nagyjából ilyen Viva Comet szintű volt, 5 másodpercenként megzavarta valamelyik visitó teenager lányt. Azon vitáztunk,hogy az ő neve vajon brand-nek számit-e? Ezután megkérdezte, hogy az én blogom brand-e, majd hogy keresek-e ezzel pénzt? Mondtam, hogy természetesensajnos nem. Rögtön rávágta, hogy pedig kéne és később megtanit arra, hogyan tudom ezt megtenni. Megbeszéltünk egy időpontot, amikor segiteni fog, addig is pedig adott egy tippet milyen könyvet olvassak el. (Az órák végeztél el is kezdtem,estére pedig befejezem) De ez otthon teljesen elképzelhetetlen story, hogy egy tanár valóban törődjön azzal, hogy a diákot mi foglalkoztatja, és hogyan tudna azzal pénzt keresni. Elképesztő.
Ezután a kis ráhangoló gyakorlatsor után elkezdődött a tananyag feldolgozása. 3x2 óra marketingünk volt ma, ami egymás után nagyon sok, igy az ebéd szünet után, következett egy kis játék. Kapott mindenki 1-1 szines poharat, majd youtubon megnéztünk egy oktató videót és az alapján el kellett közösen énekelnünk egy dalt, közben pedig a poharakat hangszernek használni. Nagyon jó móka volt, a folyosóról időről-időre egyre több kiváncsi diák kezdte el figyelni az előadásunkat és velünk együtt nevettek.

******

Yesterday, I was at Máté's place and we played on the computer until 3 am (he didn't even sleep a minute that night), so upon my arrival at school the next day I was quite tired. But soon I realized it's Monday, and everybody feels the same so I just bought a coffee and tried to stay awake during the day. In Denmark there are a lot of things that you can’t compare to other countries: the teachers love to teach. No, I’m not kidding and it's still hard for me to comprehend. The teacher came in and we started to talk about Ashton Kutcher (so not cool, is it?) and about  brands. She asked me about my blog - is it a brand, and if it is, do I earn any money with it? Obviously I said no, but I want to. She immediately said that I should, in fact, get money out of it and she will teach me how to do it later on. I found a book in this topic and I started to read it after my lessons. - At "home" (Hungary) this phenomenon is absolutely unheard of, that teachers really care about their students and they want to help them. Maybe I overlooked a few exceptions, but that’s my general experience. - After this small detour we started to study. We had 3x2 hours of marketing lessons today, what is really a lot time of focusing on the subject. So right after lunch everybody got a nice, colorful glass, then we watched a tutorial video on youtube and were singing along and used the "instruments" together. After you watch the video, you will understand. It was really funny, and as the time passed, a lot of people started to watch our class from the corridor.

We got our grades for our first project today, it was graded 2. This means that you passed, but it’s still terrible, and you have a lot of things you have to correct. We, who haven’t yet learned how to do a proper project like that, relied too much on people who studied in business high schools. Honestly, we made several mistakes, but hopefully we will have learnt from them and won’t make them again. We finished our last lesson at 15.00, now it’s 19.00 and I’m still sitting in school. I want to finish the book about the blog advertisements. I love this feeling, when you have dreams, and you watch them while they come closer and closer. I haven’t eaten since morning, but starving really doesn’t matter to me at the moment. I want to start a video blog in the future, and I also want to learn how to use the ads on my blog. I will have 2 meetings with the owners of the bars, because I still want to organize some parties and I’m also looking for a job, so on Wednesday (when I’ll have the day off in school) I will go to the town center with my CVs again. I believe that if I spend almost all of my time studying and trying to do my own business in several ways, things will happen. That’s all for today, I hope you had fun, don’t forget to share the post. :)

Egyszer fent, egyszer lent. Ezzel tudnám jellemezni az életem utolsó pár hetét. Pár napja, mint azt az előző bejegyzésben is emlitettem, találkoztam Tamással és rengeteg ötlet született az este folyamán. Azt éreztem, hogy kezd kirajzolódni az, amit szeretnék a jövőben. Megy a munka, előbb utóbb elindulnak a bulik, majd később pedig beindithatom azt a vállalkozást, amit elterveztem. Hát, sajnos az élet néha akkor is keresztbe tesz, amikor azt érezzük, hogy jó úton járunk.

Pénteken kicsit betegen, de jókedvvel mentem be a munkahelyemre. A konyhában egy új arc, új chef fogadott, a régi mellett. Majd velem egyszerre megérkezett a főnököm, aki rögtön rátért a lényegre: a régi chef eddig csak vakáción volt,most visszajött, és még egy hónapig itt fog dolgozni, addig nem tudnak engem is foglalkoztatni, utána pedig még nem tudják mi lesz. Nagyon zavaros volt amiket mondott, de a lényeg a lényeg : fel is út, le is út.
Mehetsz a picsába. Kirúgtak. Elbocsájtottak. Felmondtak nekem. Lehet többféleképpen mondani, de a lényeg ugyanaz.Újra ugyanott vagyok, mint pár héttel ezelőtt, csak most már van lakás legalább.

"Ha ténnyleg meg akarjátok tanulni, hogyan kell viselni a kockázatot, a veszteséget és a kudarcot, menjetek
el San Antonióba és látogassatok el az Alamo erődbe. Az alamói csata csodálatos történet; bátor emberekről szól, akik harcoltak, noha semmi esélyük nem volt a győzelemre az elsöprő túlerővel szemben.A bátor harcosok mind egy szálig odavesztek. Kudarcot vallottak, ha úgy tetszik. Vesztettek. Tehát hogyan is kezelik a texasiak a vereséget? Kiabálnak, hogy „Ne feledjétek Alamót!” ... "Ezért szeretem annyira a texasiakat. Tudomásul vettek egy hatalmas vereséget, majd turistalátványosságot csináltak belőle, mellyel milliókat keresnek." .."„A texasiak
nem temetik el a vereségeiket. Ihletet merítenek belőlük. Világgá kürtölik őket. A texasiakat a vereség teszi nyertesekké. Ez nem csak a texasiakra igaz, hanem minden nyertesre.” /Robert T.Kiyosaki/

Nagyon fontos, hogy felálljunk, amikor az élet padlóra küld, ugyanis minél nehezebb egy cél, annál több nehézség lesz az utunk során. De ha vesszük ezeket az akadályokat, tanulunk belőle és a saját hasznunkra forditjuk az eseményeket, akkor bármit el lehet érni.Nyerni annyit tesz, mint nem félni a kudarctól.

"Sokan utálnak veszteni. Az emberek többsége fél veszteni. A legtöbben annyira félnek veszteni, hogy vesztenek. Kétfilléres alapon csődbe mennek. Túlságosan is törekszenek az anyagi biztonságra, és túl kicsiben játszanak. Nagy házakat és nagy autókat vásárolnak, de nem ruháznak be nagy befektetésekbe.Aki ellenben a szabadságról ábrándozik - arról, hogy kiszáll a mókuskerékből -, legelőször azt a kérdést kell feltennie önmagának: „Hogyan reagálok a kudarcra?” Ha a kudarc nyerésre ösztönöz, talán belevághatunk - de csak talán." /Robert T.Kiyosaki/

"A másik ok, amiért a legtöbb álom nem valósul meg, az a kishitűség. Mindannyiunknak vannak
kétségei. „Nem vagyok elég okos.” „Nem vagyok elég jó.” „XY jobb nálam.” Kétségeink gyakran megbénítanak minket. A „Mi lesz, ha?” játékot játsszuk. „Mi lesz, ha a gazdaság pillanatokon belül összeomlik, miután befektetek?” Vagy: „Mi lesz, ha elvesztem a helyzet feletti uralmamat, és nem tudom visszafizetni a pénzt?” Vagy: „Mi lesz, ha a dolgok nem a terveim szerint alakulnak?” Esetleg van néhány barátunk vagy közeli hozhttp://idealnewgeneration.blog.hu/admin/post/edit/5551589zátartozónk, akik kéretlenül is emlékeztetnek minket a hiányosságainkra. Talán ilyesmiket mondanak: „Miből
gondolod, hogy sikerülni fog?” Vagy: „Ez soha nem fog bejönni. Fogalmad sincs róla, mit beszélsz.” A kétség eme hangjai gyakran olyan harsogóvá válnak, hogy lemondunk a cselekvésről. Rettenetes érzés szorítja össze a gyomrunkat. Néha nem tudunk tőle aludni. Nem lépünk. Így aztán megmaradunk a járt úton, és a lehetőségek elszállnak.
"A kishitű ember kritizál, a nyertes elemez.” A kritizálás elvakít, az elemzés viszont felnyitja az ember szemét. Az elemzés láttatja meg a nyertesekkel, hogy a kritikusok vakok, és az mutatja meg a kínálkozó lehetőségeket is, melyeket mások nem vesznek észre. Minden siker titka pedig éppen az, hogy felfedezzük, amit más nem."

Nem szoktam idézeteket használni az blogomon, de azt gondolom, hogy ezeket a gondolatokat kiválóan megfogalmazta az iró a "Gazdag papa, szegény papa" cimű könyvében. Nekem rengeteg erőt és energiát adott, épp ezért nem fogok összetörni és elkeseredni, hogy 1500 km-re vagyok a szeretteimtől és kétfilléres játékot kell játsszak, hanem igenis legyőzöm a kishitűséget, megszervezem azt a bulit és megoldom ezt is, mint minden mást.Never give up!