Fontosak a célok.Fontos, hogy merjünk nagyot álmodni.Én ezeket a terveket mindig úgy képzeltem el, mintha lebegnének valahol messze, a magasban előttem és egy hosszú,meredek lépcső vezetne el oda.Vannak kisebb-nagyobb lépcsőfokok, ezek az aktuális, soron lévő feladatok, amiket megoldva feljebb léphetünk ezen a néha megremegő,ilyen thai bambuszhídra emlékeztető lépcsőn.

Korábban a blogon olvasható volt, hogy jelentkeztem Dániába egyetemre, mégpedig az Aarhus Business Academy-re.Felvettek.És ami még jobb, hogy a nagyon jó cimborámat, akivel jelentkeztünk, őt is,így együtt vághatunk neki a nagybetűs, és kurva drága Dániának!
Sokan kérdezték, hogy nem félek-e itt hagyni a családot,a barátokat,a biztos állást, az elmúlt 20 évemet? Ezekre eddig határozottan nem volt a válaszom, ugyanis, ahogy az életben mindig, nem a feladattal járó nehézségekre koncentráltam, hanem arra, hogy megoldjam azt.Ezúttal is sikerült, tehát amit kitűztem célul,és 3 hónapja kőkeményen mélytorkozok miatta nap mint nap,ez megvalósult.Igen ám,de itt ugrik a kutya elásva! Szar lesz itt hagyni a családot, a mamám kajáit, a 3 testvéremet, a barátaimat.Kurvára.Nagyon.És ezt csak most kezdem felfogni,hiszen még mindig mosolygok mint egy kibaszott bohóc a boldogságtól.Elég lesz majd kint erre gondolni,addig próbálom ezt az egész "szemét vagy mert itt hagysz minket" témát távol tartani magamtól.
Újabb célt tűztem ki, mégpedig azt, hogy én igenis szép lakást, drága autót és jó állást szeretnék legkésőbb 5-6 év múlva.Szeretnék annyi pénzt, hogy a szeretteimnek, és azoknak, akik tényleg rászorúlnak, (legyenek azok rákos gyerekek, éhezők, nyomorékok) azokon tudjak segíteni, ne csak 1 legyek azok közül,akik sajnálják őket.De ehhez áldozatra van szükség.És ha mérlegelem azt, hogy még 3-5 évet szívok, de utána a további 70-80 évben jól élek,akkor meghozom ezt az áldozatot.(Egyébként is munkahely után egy élmény lesz visszaülni az iskola padba,legalább értékelni fogom a lehetőséget,hogy tanulhatok.)
Visszaemlékezve, felemelő érzés látni azoknak az arcát, akik kinevettek,azt mondták, hogy úgyse vesznek fel,hogy nincs esélyem,bele fogok bukni.Erről szól az egész élet,bízz magadban.Mert ha te elhiszed,hogy megtudod csinálni, akkor nincs lehetetlen,ez most már biztos,tapasztalatból mondom.

 
A kiutazásig közel 3 hónapunk van még.A blog nem fog megszűnni,addig is jönnek újabb bejegyzések,és ha kiutazom,akkor is amennyit tudok írni fogok, a lehető legőszintébben arról,hogy milyen is kint az élet,az oktatás,a bulik,a csajok,a sport,tehát minden ami fontos egy fiatal életében.Addig is további lépcsőfokok várnak rám,mégpedig, hogy előteremtsem azt a horribilis összeget, ami a kiutazáshoz kell.Az,hogy heti 5napot dolgozom,nem elég sajnos.Ha valaki tud hétvégi munkalehetőséget,akár éjszakait is, bátran írjon a balazs.judik@gmail.com -ra.Ez itt a reklám helye, segítsetek kedves olvasom,segítsetek,had robotoljak heti 7 napot hogy kitudjak menni!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.