41 nap van a kiutazásig.Eljött az a pont,amikor tele van a faszom az egésszel.A mindennapi munkával,stresszel,a spórolással.

Sokféle elképzelés van arról,hogy az embernek hány élete létezik.Egyelőre én abban hiszek,hogy egy.Egyszer vagyunk 20 évesek.Elgondolkodom naponta,hogy vajon mi a normális? Amit én csinálok? Vagy amit a korosztályom 90%? Fél éve tart a "felkészülés" a dániai útra.Fél éve van bizonytalanság.Nyelvvizsgát csináltam,teszteket írtam,interjúztam a dán tanárokkal,papírmunkát intéztem,rengeteget,lakást és munkát kerestem,dánt tanultam,és mindeközben heti 5napot dolgoztam.Eltelt így 5teljes hónap,és most fogyott el az energiám.Tudod,mikor nap mint nap meggyőzöd magad,hogy jó amit csinálsz,és a jövődet szolgálja.Nap mint nap.Próbálod minden egyes munkanap ledobni a béklyókat,amik hátráltatnak.Mintha megannyi súly lógna rajtad,több tonnás horgonyok,amik mélyen a földbe ásódnak,és nem engednek tovább menni,ha nem gyűjtöd össze az erődet,és rázod le ezeket a láncokat magadról.

Alapvetően az van az emberben,hogyha dolgozik,akkor rövidebb (1hónap), hosszabb (az én esetemben 6hónap) után megjön az eredménye.Megjön a fizetés,elviheted a csajodat moziba,nyaralni,megveheted a teljesen felesleges 12.pár cipődet,akármi,de a lényeg,hogy jutalmazd meg magad.Na ez az,ami nekem nincs meg,2012.március 4.óta.A legszebb,hogy amikor kikapcsolódnék,akkor is lelkifurdalásom van,hogy ezt a pénzt ott hiányolni fogom.Hatalmas teher.
Majd,ha még csak ezzel kéne megbirkózni,jön a társadalom.Minden este,mikor 8 környékén hazaérek,végig nézem a facebook-ot és csak a végtelen mennyiségű bulizás,csajozás,piálás,szabadság köszön vissza,az ismerőseim 99% ezzel tölti a nyarát.Talán jogosnak érzem már magam felé is a kérdést,hogy akkor mi a faszt csinálok én? Szándékosan szopatom magam? Leírhatatlan,ez az örökös civódás önmagammal.Egyszerűen felemészti az összes energiám,mintha kicseréltek volna egy 50 évvel idősebb önmagamra.Egyelőre nem látom a kiutat,viszont,legalább már hétvégén is dolgozom,így időm se lesz ezen gondolkodni a maradék időben.

Megbeszélhettem volna ezt a legjobb barátaimmal,de oka volt annak,hogy ezt leírom.Szeretném,ha legalább egy emberen segítene az,amin én most végig megyek,tanuljon belőle.Csak,hogy tisztán lássa mindenki,hogy áldozatot hozni nagyon nehéz és fájdalmas dolog...41 nap..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.