Akkor a sors szinte mindig eléd gördít egy újabb akadályt. Ettől leszünk harcosok, hogy megszeretjük a harcot. Már nem lepődöm meg és keseredem el, amikor egy újabb feladat vár rám. Íme erre egy remek példa.

Tegnap este a szokásos álmatlansággal küzdve, úgy reggel 5 és 6 óra között arra jutottam, hogy gyakorlatilag decembertől teljesen egyenesbe jövök anyagilag és a fél éves kitartásom jelképeként veszek magamnak egy iPhone 5öt. Már régóta szeretnék, nem azért, mert egy jó telefon, hanem mert valóban státusz szimbólum. Azt szimbolizálja, hogy van pénzed 300ezer forintot költeni telefonra. Manapság mondjuk ez felcserélődött és a fiatalok döntő többségének a szülei veszik és erre verik magukat utána. Teljesen nevetséges szerintem, pont ezért vártam az időt, mikor végre megvehetem magamnak. Nos, már ott tartottam, hogy töltöttem az online rendelésnél a banki adataimat, mikor elgondolkodtam, hogy mi van, ha valami gáz lesz és nem úgy vagy nem annyi fizetést kapok. Hallgattam a megérzésemre. Röpke 1,5óra alvás után beérkeztem az egyetemre, ahol is kezdődött a projekt B, de előtte még egy kávé mellett elolvasgattam az email-jeimet. Nosza, pont a bérszámfejtésemet kaptam meg a novemberi fizetésre vonatkozóan. Nézem, nézem... Sehogy sem áll össze a kép. Hirtelen meglátok alul egy 55%+8%-os adókulcsot. Ekkor már nagyjából leperget az egész életem magam előtt. Azért nem mindegy, hogy egy teljes fizetést, vagy csak az egy harmadát kapjuk, ugyebár? Keserédes mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy jól döntöttem tegnap éjjel, hogy nem vettem telefont.

Egész nap próbáltam érdeklődni, hogy mi a kénköves bűnbánatos mennykőért fizettem én ennyi adót. Kiderült,hogy mikor elkezd az ember dán földön dolgozni, be kell menni a helyi önkormányzathoz, és bejelenteni megközelitőleg az éves jövedelmünket. ( Először annyira irreálisnak tűnt ez a folyamat, hogy nem is hittem el, amíg meg nem erősítettek többen is.) Következett, hogy 80 km/h-s széllel szemben, kb 0 fokban,dombon fölfelé bicikliztem egy laza félórát, hogy még időben beérjek az önkormányzat.
Azt az arcot, amit vágtam, mindenkinek látni kellett volna: közölték, hogy november 1.től nincs személyes ügyfélszolgálat az adókkal kapcsolatban, csak telefonon tudnak segíteni, őket pedig csak 15.00ig lehetett ma hívni.
Igaziból már csak röhögtem, hogy ez is egy tanulságos nap volt, senki se fogja ezeket elmondani nekem és megcsinálni helyettem. Üdvözlet a felnőttek világában, újra. Szépen hazatekertem, holnap pedig megyek a könyvelőhöz, hátha ő tud segíteni.

Egyébként a projektünk az iskolába nagyon érdekes volt, egy saját magunk által talált céggel kellett felvenni a kapcsolatot és interjút készíteni velük, majd egy 20 oldalas projektet írni erről. Mi a "Dali" nevű dán, hangszórókat gyártó céggel vettük fel a kapcsolatot. Ez azért nagy dolog, mert 65 országban vannak, az éves bevétük 1600 millió korona és a világ egyik legelismertebb cége az iparágban. A marketing vezetővel volt skype interjúnk, 1óránk volt kérdéseket feltenni neki. Egy nagyon kedves dán hölgy volt, kifogástalanul beszélt angolul és ami a legjobb, én készíthettem az interjút, a többiek pedig jegyzeteltek. Nem mellesleg az utolsó kérdés az volt, hogy felvehetem-e LinkedIn-re és a válasz "igen" volt, ami azt jelenti, hogy a világ egyik legelismertebb cégéhez szereztem ma egy kontaktot.

Végezetül, kedves nagyszüleimtől ma kaptam egy szakácskönyvet, amit szerintem még az utolsó bed beach-re járó pláza cica is megértene, olyan jól és egyszerűen vannak megfogalmazva a receptek. Szóval, parádé, lehet, hogy hétvégén főzök valamit..Jah nem, péntek-szombat-vasárnap éjjel dolgozom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.