Vannak emberek, akik elég bátrak ahhoz, hogy összepakoljanak 2 bőröndnyi ruhát és hátrahagyjanak mindent. Hátrahagyni a kényelmet, a vasárnapi családi ebédet, a családot, a barátokat, a barátnődet, a kedvenc éttermedet, a már megszokott konditermet, a munkahelyet, az iskolát. Mindent. Magad mögött hagyod ezeket, de ha egy ajtó becsukódik, mindig kinyílik egy másik. Új emberek, új nyelv, új környezet. Minden új. Egy új életet kezdhetnek ezek az emberek. Egy bölcs ember azt mondta: " The reason we move to new countries is because we are either running from or running to something".

Mindenki más ok miatt kezd új életet külföldön. Van olyan, aki a rossz dolgok miatt menekül és szeretne új életet kezdeni, de van olyan is, például én, aki fut valami felé. Egy jobb életért küzdünk, egy olyan tudásért, amit a mi országunkba nem szerezhetünk meg, egy olyan helyen próbálunk elhelyezkedni, ahol igenis vannak lehetőségek és nem csak korlátokba ütközünk úton, útszélen.

Nagy áldozat volt összepakolni és elindulni a repülőtér felé augusztus 14-én. De onnantól kezdve egy új, eddig ismeretlen úton haladt az életem. Nehezen mondanám meg, melyik időszak a legnehezebb, ugyanis hétről hétre van olyan pillanat, amikor megállok, és azt mondom: ez egy csoda, hogy ezt is megcsináltam és nem fordultam vissza.
Az elején rengeteg nehézség van, lakást találni, munkát találni, közbe pedig az idő és a pénz is nyomást gyakorol rád. Ám ha ezek megvannak, elindul egy folyamat, aminek a lényege, hogy kialakítsd az otthonodat és a napi rutint. Iskola, munka, tanulás, haverok, edzés. Ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ez sem olyan egyszerű itt. A suliba a vizsgák angolul vannak, s amikor azt érzem, hogy tele a tököm a tanulással, realizálom, hogy alig van időm 1 adag ruhát kimosni, mert utána dolgozni kell menni. Nem lesz ott édesanyám, aki kitereget, vagy megveszi a kaját jövőhónapban, ezek mind rám várnak.  Ez az ördögi kör, tanulj, hogy később jobb legyen, közben dolgozz, hogy tanulhass, és közben pihenj, hogy tudj tanulni. Ha ezek valamelyike kimarad, elbuktál. Kedden marketing órán arról beszélgettünk, hogy kik azok a harcosok. Mindannyian, akik napról napra küzdünk, hogy túléljünk, és álljuk a sarat itt, távol a hazánktól, harcosok vagyunk.

Az élet mindig úgy alakítja a sorsunk, hogyha egy akadályt leküzdünk, jön a következő. Most már nincs problémám a munkahely és lakáskereséssel. Egyszerűen csak azt érzem, hogy mentálisan sokkal erősebbnek kell lennem, mint valaha. Az elmúlt egy héten nem mentem be az iskolába. Sok mindenki, aki egyedül él vagy tanul külföldön tudni fogja miről beszélek. Egy idő után magával ragad az az érzés, hogy egyszerűen csak nem akarsz kimenni otthonról. Megragad és egyre mélyebbre ránt. Otthon vagyok, felkelek délben, eszem, át sem öltözöm, hiszen úgy sem megyek ki egész nap, csak filmeket nézek, olvasok. Egyszerűen elhatárolódom mindentől, ami emlékeztetne arra, hogy vannak kötelességeim és hogy miért vagyok ítt. Otthon csak te vagy, és a gondolataid, amik egyre csak számon kérnek, hogy miért vagy itt, íj messze az otthonodtól és barátaidtől, miért kínzod önmagad. Nincs kivel beszélgetned, aki seggbe rúgna, hogy ez nem helyes, vagy motiváljon, hogy kikerülj ebből a mocsárból. Tellnek a napok, és egy idő után már azt se tudom, szerda van-e vagy csütörtök. Rettentő dolog ez és a legrosszabb, hogy én magam is tudom, hogy ez nem visz előre. Viszont érdekes folyamat ez. Valahogy a lustaság és ez a bezárkózottság blokkolja az összes létező kreativitást az emberben. Napok óta akartam blogot írni, minden reggel ezzel keltem, de valahogy mégis mindig elmaradt, hiszen sajnálni magunkat és szenvedni itthon mindig könnyebb, mint felelősséget vállalni és küzdeni a céljainkért, harcosnak lenni.

Azt hiszem, azzal, hogy ezt leírtam, már sikerült kilépnem ebből a nyálkás, sötét, ragacsos mocsárból, ami mindent elborít és megpróbál hátráltatni a céljaim elérésében. Ez maga a mocsár maga komfort zóna.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.