Sok kérdést tesztek fel azzal kapcsolatban, hogy pontosan mik a nehézségek a külföldönre költözésben.Alapvetően Dániáról fogok írni, hiszen ebben az országban élek én is, ezzel kapcsolatban van tapasztalatom.

Olvasgattam néhány facebook-os csoportban, hogy sokan azt gondolják, itt kolbászból van a kerítés és semmi munkával milliomos lehet az ember.
Sajnos ez itt sem így van. Itt is, ha pénzt szeretne az ember keresni, meg kell dolgozni érte. Sokszor ez még nehezebb is, hiszen a legtöbb magyar nem beszél dánul, így rögtön akadnak nyelvi nehézségek. Igen, ez tud rossz, nehéz lenni. Meg kell tanulni angolul tökéletesen. Ezért gondolom, hogy ez egy negatívum és egy lehetőség is egyben, hiszek amikor a barátaiddal is már angolul beszélsz, a számlák, levelek is angolul lesznek, nincs kibúvó, muszáj értened amit látsz/hallasz.

Drága a megélhetés. Mint a legtöbb nyugati országban, így a dánoknál is nagyon drága az élelmiszer, a lakás, az autó. Különösen ha a magyar árakhoz hasonlítjuk. Ez alapvetően megnehezíti a külföldi élet kezdetét. Áldozatot kell hozni már kiutazás előtt és félre tenni akár 1 vagy 1,5 millió forintot. Bele kell számolni egy nagyjából félmilliós depositot a lakásra, és legalább havi 100 ezer forintot az étkezésre, tömegközlekedésre.

El is jutottunk a következő ponthoz. Sok vitat folytattam ezzel a témával kapcsolatban, hogy vajon mennyi idő alatt lehet munkat talalni. Az, hogy nekem 2 hét alatt sikerült, nem jelenti azt,hogy ez az átlag. Valójában, a többség szerint 2-3 hónap alatt lehet találni részmunkaidős állást, természetesen ez függ attól is, hogy mennyire nagy városba kezdjük meg a pályafutásunkat. Ettől függetlenül én még mindig amondó vagyok, hogyha az ember minden erejét lattba veti, akkor hamar lehet munkahelyet találni. Nem feltétlenül egy álom melót, de végzettség és nyelvtudás nélkül egy pillanatig ne remélje senki, hogy egy csicskásnál több lehet, mert sajnos nem.

Nem vagy otthon. Magyarországon hagyod a barátaidat, a családodat, a kutyádat, a kisnyuladat, mindent. Ettől pár hónap után nagyon el lehet keseredni. Sokan depressziósak lesznek, sokan pedig túl lendülnek ezen. Érdemes kint az új barátinkkal több közös programot szervezni, így újra azt érezheti az ember, hogy tartozik valahova.

Összegzésként annyit mondanék, hogy aki az első fél évet túléli, az gyakorlatilag majdnem mindenre képes. Le kell kűzdeni az akadályokat, amiket az élet az utunkba állít és utána meglessz az eredménye.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.