Talán az életben a legnehezebb dolog megtalálni azt,ami fontos.Ez minden korban más.Alapvetően általánosban az élet a jegyek körül forog.Utána a középsuliban már jön az érettségi és el kell gondolkodnod azon,hogy jogász,ügyvéd,vagy orvos legyél.Elmész az egyetemre,ott már a jövőd tervezése kell,hogy a középpontba kerüljön.Ami ezután jön,azt nem ismerem.Nem jártam ott,de minden nap gondolok rá.Milyen lesz,ha már lesz több diplomám,egy jó munkahelyem,pénzem és egy olyan életszínvonal élek,amiről most,csak szó szerint álmodok.

Régen nem tudatosult az bennem,hogyha valamit szeretnénk,azért tenni kell.Lehet,hogy mert nagyon jól éltünk, és mindent megkaptam.De ez mára megváltozott,hálaistennek.Nehéz ezt leírni,miközben sírok.
Sose gondoltam volna,hogy vannak olyan áldozatok,amik fájni fognak.Nem picit,és nem csak 1 kihagyott buliról van szó.Olyan dolgokról,sok apró és nagy dolog összességéről,amik fájnak,de tudod,hogy ez az út a jövőhöz.Sosem volt ilyenben részem,nem is tudom szavakba önteni az érzést,inkább elmesélem.(kicsit Tom Denem naplója jut erről eszembe)

Mint azt láttátok,kedves Olvasóim,felvettek Dániába az egyetemre.Én a mai napig nem fogtam ezt fel,hiába telt el azóta jó néhány hét.Nem fogtam fel azt,hogy milyen,ha csak magadra számíthatsz,ha meghozol egy döntést és annak következményei vannak.Mégpedig a jelen esetben elfogok utazni a kontinens másik felére,távol mindenkitől akit szeretek,egy darab barátommal.Nem mellesleg anyagi vonzata is van ennek,nem is kevés.Egy másfél órás telefonbeszélgetés kellett ahhoz,hogy erre rádöbbenjek, a nagybátyámmal,aki próbál a helyes ösvényre terelni.Ráébresztett arra,hogy pénz nélkül hiába való a jelentkezés és nem fogom elérni a céljaimat.

Az érettségi előtte szerenádon,mikor ültünk a drága Muci néni nappalijában,sorba mentünk,és mindenki elmondta,hogy mit szeretne elérni az életében.Volt ott minden,orvos,mérnök,agysebész,focista,életművész.Nekem konkrét tervem volt: egy multi cégnél salesnek lenni,és rengeteg pénzt keresni.Eltelt kereken 1év, és minden protekció,beajánlás nélkül itt vagyok,és többet keresek 20 évesen, mint a magyar átlagnépesség,és sok felnőtt.De ez édeskevés, amíg nem 8-9számjegyű a havi keresetem,addig nincs megállás.És ez a legnehezebb az egészben."Érzed, hogy most már súlya van a döntéseidnek és most először van az, hogy az idő nem neked dolgozik. Most először nem idősebb hanem fiatalabb akarsz lenni, most először nem akarod, hogy ennyire menjen az idő." Egyszerűen,nem tehetem meg,hogy megállok,és hátba veregetem magam,hogy ez igen,jobb vagy mint az átlag.Mert akkor nem fogok tudni egyetemre menni.A Nagy Gatsby című filmben sokan láttuk,amikor DiCaprio mutatja,hogy az élete olyan, mint az üstökös, úgy lett szegény gyerekből dúsgazdag.Azóta ez jár a fejemben.Én egy üstökös vagyok, és nem állhatok meg.

De mióta felvettek,ezt már millió meg egyszer megbeszéltem magammal.Nem véletlenül van a mondás,hogy önmagunkat legyőzni a legnehezebb,hiszen nap mint alkudozunk önmagunkkal.Csak egy doboz cigi 700,meg a kávé délelőtt délután az irodában.Meg a fornetti reggel a metronál.Meg a turmix edzés után.Meg egy törölköző.Megy egy mentes viz.Vizet inni amúgy is egészséges...és így tovább..ez egy nap 2-3000,amit ha a maradék 60 napban félre teszek,az 180ezer forint.
Mindig arra vágytam,hogy ezek beleférjenek,megtehessem, és ne érezzem a hiányát később.És most,hogy ezt elértem,azt kell mondanom magamnak,hogy nem,nem élheted meg azt,amiért dolgoztál.Nem pihenhetsz meg,mert ez még nem a cél,nem érkeztél meg.Bika csillagjegyű vagyok,aki kicsit jártas a horoszkópokban, tudja hogy gyakorlatilag számomra az álom,a megtestesült hedonista életmód.Egy világnyi pénzt tudnék elszórni kajálásra,ruhákra,szórakozásra,és attól (is) érezném jól magam.(szánalmasan felszínesen hangzik ez így,de ez azért nem a kép teljes egésze)
Amióta abbahagytam a középiskolát, 2hónap kivételével folyamatosan dolgozom.Dolgozom azért,hogy független legyek.Egy év volt,mire elértem,és hiába,mégsem vagyok az,újabb akadály...

Alázat.Ez az,ami a mi generációnkból hiányzik.Mindenki mindent jobban tud mindenkinél.Nem tisztelünk senkit.Pedig ez az,amit az élet kurva keményen megtanít mindenkinek,kérdés,hogy mikor törődsz bele,és milyen árat fizetsz érte.Nincs jobb ötletem,naplót fogok vezetni róla minden egyes nap,hogy mi az,amit ma nem veszek meg,és azzal mennyi pénzt fektetek be a jövőmbe,mert itt erről van szó.Egy dolgot megtanított az élet.Sose vedd magától értetődőnek,amid van.Pénz,egészség,szerelem,mert akármikor elveszítheted.A dolog szépsége,hogy most,2 hónappal a kiutazásom előtt találtam egy olyan lányt,akinek lehoznám a csillagokat is,és talán ő is értem..De az élet szépsége,hogy egy kurva koszos-poros tengeri csillaggal se fogok tudni szolgálni,hiába az relative jó munka,és pénz...Na itt legyen okos,és erős,aki tud..

Folyt.köv...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.