Nem volt könnyű,szenvedtünk vele rohadt sokat,de sikerült mind a kettőnknek lakást találni.Azt hiszem túl vagyunk az első lépcsőfokon.Illetve,nem,mert az maga a felvételi volt,vagy akár a kiutazás..De a lényeg,hogy kurva nehéz volt és sikerült,szóval mindjárt kinyitok egy Pilsner sört.

Azt gondolom,hogy a sors,vagy Isten,ki hogy hivja,vagy gondolja,mindig megadja azt,amire igazán vágyunk.De nem elég csak vágyakozni,nagyon akarni valamit,tenni is kell érte,és amint elkezdesz nap mint nap dolgozni valamiért,egy álomért,megkapod hozzá a segitséget.Igy volt ez a mi esetünkbe is.Teljesen elképzelhetetlen a szituáció.Kijöttünk úgy,hogy 4napra foglaltunk szobát egy hostelben.Nem volt semmi állandó lakásunk,úgy voltunk vele,hogy majd lesz valami.Eltelt a 4nap,szart se találtunk.Fizettünk kettő további napot,hogy valami csak lesz,nem adjuk fel.Az utolsó este,nagyjából éjfél fele irt rám Couchsurfingen-arról a weboldalról,ahonnan rohadtul nem vártam megoldást-egy nagyon kedves dán nő,Karina,hogy el tud szállásolni egy napig.Rendben,gondoltuk,akkor van még egy napig hely,ahol tudunk aludni.Ugye az egésznapos mekiben való csövelés után megérkeztünk hozzá.Nagyon szimpatikus volt,jóh humorú,kedves.Mikor megérkeztünk,és elmneséltük ezt a kis storyt neki,beleegyezett,hogy maradhatunk szeptember 1-ig,ugyanis onnantól kezdve legalább a Máténak volt már szállása.Én továbbra is azt éreztem,hogy szopóágon vagyok,de van még 10 napom,hogy ezen változtassak.Teltek múltak azóta a napok,csináltunk neki egy Carbonárát,ami elég szarul sikerült mondjuk,voltunk együtt az anyukájával vadasparkban,fürdeni a tengerben,sörözni és vizipipáztunk is.Tehát megismertük egymást,beszélgettünk sokat.Mikor egyik nap a parton sétáltunk,beszélgettünk arról,hogy lehetséges,hogy kiadná az egyik szobáját,mert mint kiderült,már korábban volt "tenant"-ja,bérlője,csak hangos volt nagyon és ezért most már kétszer meggondolja hogy kinek adja ki.

Ma felkeltünk,majd elmentünk vásárolni,mert egészen teljesen rohadt üres volt a hűtőnk.Gondolkodtunk rajta,hogy csináljunk valami pörkölt szerűt,csak nem akartunk még egy szar kaját csinálni,"magyar módra",ezért vettünk 2 egész grillcsirkét,meg rizst,az egészséges is,meg már kész is van.Igaziból nem is volt megtervezve a délután,csak annyi,hogy a Karina 16.30kor jön haza,addigra el kéne mosogatni,kivinni a szemetet,kiteregetni,meg elpakolni a lakásba.Sok szar házimunka,de muszáj.Nekiálltunk,majd megcsináltuk a rizst is az ebédhez.Pont mikor kész lett,abban a pillatanban esett haza a munkából a hölgy.Az egészben az a szép,hogy ez a várttól 2órával korábban történt,és teljesen kiadta,az,hogy ilyen kis szorgalmasak voltunk,mert nagyon örült neki,hogy cisnáltunk finom ebédet,rendet raktunk,és a többi.Megebédeltünk kint a teraszon,ugyanis egész hétvégén kb 25 fok volt,kis széllel,tehát mesés időnk volt.Miután megettünk,Máté komám borzasztó mélyről fakadó skilljével megérezte a helyzetben rejlő lehetőséget,és behúzta a belét League of Legendsezni,mi pedig ketten maradtunk Karinával és elkezdtünk beszélgetni arról,hogy kiadná a szobáját.Nagyjából félóra alatt meg is beszéltünk mindent,aláirtuk a MOST MÁR igazi contractot (nem olyat,mint amit az előző scumbag küldött),és meg is állapodtunk.

Eltelt 12 nagyon hosszú,általában bizonytalan és szar nap,de sikerült megoldani ezt is.Jöhet a következő lépcsőfok,munkát kell találni.És azt hiszem nekem van a legjobb bérbeadóm :) Thanks God.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.